Tudományszervezési Tájékoztató, 1975

1. szám - Szemle

által irt—• cikkek csupán empirikus adatokat szolgáltatnak az e tudományág számára érdekes területekről /ld. például soknyelvüség/, addig mások a konkrét kérdéseket átfogóbb —a generativ grammatika által nyújtott— keretben igyekeznek vizsgálni /Labov/. A szociolingvisztika egészen uj tudomány; ez magyarázza, miért nehéz megkülönböztetni előzményeit, illetve határtudományait. Bár magán a nyelvtudományon belül sem újdonság a nyelv és társadalom kölcsönhatásainak vizsgálata, e kutatások azonban a legutóbbi időkig igen elvont szinten mozogtak, s a nyelv társadalmi funkciójával foglalkozó tudományos kutatás nem járt együtt az eredmények társadalmi konzekvenciáinak levonásával. Az alábbiakban röviden felsoroljuk a szociolingvisztika létrejöttében szerepet játszó más tudományterületeket s ezek hatását. A nyelvészet helyzete és szerepe a XX. század kezdetén az amerikai tudományos életben /a "kulturális antropológia" segédtudománya, lásd indián törzsek néprajzi vizsgálata/ magyarázza, miért éppen itt jött létre az úgynevezett antropológiai nyelvészet. Legnagyobb jelentőségű képviselője, E.Sapir szerint a nyelv heurisztikus funkciója által befolyásolja nemcsak uj ismereteink megszerzésének módját, de azok milyenségét is. "Tény, hogy a való világ nagyrészt —ön4/ 5/ tudatlanul— a csoport nyelvi szokasaira épül." Whorf még messzebbre megy: a "nyelvi relativitás" elve szerint a valóságról alkotott fogalmainkat a nyelv határozza meg. Erősen leegyszerűsítve: ahány nyelv — annyi világkép. Bár általában el6/ vetik az elmélet ennyire kiélezett formáját, vitathatatlan, hogy az anyanyelv sajátosságai kiemelik a környező világ egyes jelenségeit, viszonyait, mig más összefüggések esetleg háttérbe szorulnak. /Például az eszkimóknak igen sok szavuk van az egyes hófajtákra, de nincs a magyar "hó"-nak megfelelő gyüjtőnevük./ Végső sorban azonban mégis a környező világ kívánalmainak megfelelően formálódott a nyelv, s az csupán ezeket a hatásokat adja tovább kész, kötelező sémaként a beszélőnek. A pszichológia a nyelvi képességek lélektani hátterét vizsgálja. A kísérleti pszichológia különösen nagy szerepet játszik a kommunikáció nem szavakban megnyilvánuló formáinak vizsgálatakor /gesztusok, mimika, testhelyzet/. A 7 / fi/ fejlődéslélektan —különösen Piaget és Vigotszkij — az egyéni nyelvelsajátitás4/ SAPIRjE.: A nyelvészet mint tudomány. Az ember és a nyelv. Bp.1971. Gondolat. 46 p. 5/ WHORF,B.L.: Language, thought and reality. /Nyelv, gondolat és valóság./ Cambridge /Mass./ - New York - London,1956. 278 p. 6/ HOCKETTjC.F.: Chinese versus English. /Kinai kontra angol./ Language in Culture. /А nyelv helye a kulturában./ Szerk. Hoijer,H. Chicago,1954. Howard R.W. Publ. 7/ PIAGET,

J.: Language and thought of the child. /А gyermek nyelve és gondolkodása./ London - New York, 1926. 8/ VIGOTSZKIJ,L.Sz.: Gondolkodás és beszéd. Bp.196?. Akadémiai Kiadó. 406 p. 73