Tudományszervezési Tájékoztató, 1975

1. szám - Szemle

A fenti öt változóból álló rendszerben az alábbi, majdnem banálisnak látszó összefüggések érvényesülnek: minél nagyobb a népesség, annál több gyerek születik, annál nagyobb az abszolút népességszaporodás és igy az élelmiszer igény növekedése. De több élelmiszert a mezőgazdaság csak nagyobb termelő erő beruházások árán állithat elő. Ez pedig leköti az ipari termelés egyrészét, amihez ujabb nyersanyagok szükségesek; a népesség-növekedés tehát az ipari tevékenység fokozódására, ezáltal növekvő nyersanyag elhasználásra vezet. Kérdéses azonban, vajon egyáltalán tárgyalható-e az egész emberiség egy ilyen egyszerű ötváltozós modellel. A kiválasztott oksági láncok kényszerként hatnak egymásra; igy szükségképpen a kezdeti feltételeknek megfelelő automatikus fejlődés képe adódik. Aligha vitatható, hogy a világban csakugyan működnek efféle kényszeritő hatású oksági láncok. Azonban nem csakis ilyenek működnek. Az emberiség nem átlagban egyenlő egyedek halmaza, mint amilyen például egy sejttenyészet, vagy a laboratóriumi egerek tiszta tenyészete. Az emberekre nemcsak a kényszeritő oksági láncok hatnak, hanem a legkülönfélébb életcélok, értékelképzelések és viselkedési normák is, amelyek gyakran mégcsak felismerhető öszszefüggésben sem állanak a materiális valósággal. És mindezek a nem-materiális faktorok változhatnak.Senki sem képes bizonyossággal előre megjósolni, hogyan fognak az emberek reagálni a megváltozott életkörülményekre. Igy azok a modellek^ amelyek tisztán mechanikus érvel ésr e épitenek, nem felelnek meg a valóságnak. Tán megmutatnak néhány fejlődési tendenciát, azonban a jövendő fejlődési lehetőségeket sohasem vázolják reálisan. Éppen ezért figyelmeztettek már maguk az első világmodellek szerzői is arra, hogy a számitógéppel kapott eredményeket nem szabad előrejelzéseknek tekinteni. Hangsúlyozták, hogy a modellek túlságosan merevek emberi érték-elképzelések és döntések figyelembevételére. A modelleket csak első vázlatoknak tekintették olyan módszerekhez, amikkel majd valóban vizsgálni lehet jövendő fejlődéslehetőségeket. Éppen ezért nem is a fejlődésről beszéltek, hanem általában a növekedés lehetséges korlátairól. Ezáltal azonban a modellek gyakorlati célokra használ hatatlanokká váltak, hiszen mégcsak nem is utaltak arra, hogyan lenne elkerülhető az emiitett határokba való ütközés. HOGYAN VEHETŐK FIGYELEMBE A KÍVÁNSÁGOK ÉS CÉLOK? Egy politikailag használható világmodellnek az emberek céljait, normáit, s ezek változását is figyelembe kell vennie, tehát alapvetően másként kell felépülnie, mint az első római modelleknek. Figyelembe kell vennie, miként módositják az emberek cselekvését a normák és célképzetek. Az uj világmodell szerzői, Eduard Pestel 30