Tudományszervezési Tájékoztató, 1973

3-4. szám - Szemle

A KÉNYSZERES SZEMÉLYISÉG Nincs a világon egyetlen olyan kutatóintézet sem, melyben ilyen személyiségi struktúrával rendelkező tudósok ne tevékenykednének. Olyan emberekről van szó, akik már felületes érintkezés során is feltűnnek rendkivüli megbízhatóságukkal, valamint azzal, hogy hiányzik belőlük az ösztönösség. Az ilyen tudósok tudományos pályafutására jellemző, hogy minden részletében előre megtervezett és átgondolt. A tanfolyamokat mindig az előirt határidőn belül és nem ritkán kitűnő vizsgaeredményekkel végzik el. Az előadott anyagot sokkal mélyebben átgondolják, mint ahogy az a kötelességszerű tanulás keretein belül szükséges lenne. Ha önállóságról és alkotásról van szó, akkor rendkivül pedánsak, ami kétségkivül gyakran tudományos sikerekhez vezet. Általában rendkivül szük szakterület specialistái, de ezen a szük területen értékeset nyújtanak. A valóban alkotó jellegű teljesítmények azonban e tudósok esetében inkább kivételnek számítanak. Tudományos pályafutásuk másodrangú , mások által kigondolt munkák megvalósításában merül ki. Emellett természetesen igen értékes munkaerők lehetnek — feltéve, hogy megfelelő tudományos vezetést kapnak. Az előírásokat azonban, különösen a fiatalabb tudósok esetében a legkisebb részletig ki kell dolgozni. Ha a kényszeres személyiségek ezt a vezetést nem kapják meg, és ha a probléma, amin dolgoznak olyan, hogy a dolog természetéből folyólag a saját kezdeményezésnek viszonylag tág tere marad, akkor rosszul dolgoznak. Egyes esetekben egész kollektívákat meg tudnak zavarni állandó kritikájukkal, elégedetlenségükkel. Személyiségük struktúrájából kifolyólag nem tudják megérteni, hogy egyes problémák esetében a részletekbe menő előzetes tervezésre nincsen mód és nem értik meg annak szükségességét, hogy ilyen esetekben a kérdésfeltevést magán a problémán kell kipróbálni. Lényegében, azt mondhatjuk, hogy a kényszeres személyiségekből hiányzik a hipotézisek kialakítására alkalmas fantázia . Ehelyett gyakran egészen meglepő s.zakirodalmi tájékozottságot mutatnak, s ezzel egy munkacsoporton belül a tudományos eredmények nyilvántartójává válnak. Zavaróvá az ilyen személyiségek akkor válnak, amikor nem ismert objektiv adatok közléséről, hanem uj problémák megvitatásáról van szó. Ilyenkor ugyanis kifejezetten terhes gondolkozást sémájuk merevsége. Egyszerűen képtelenek arra, hogy egy másik, számukra ismeretlen gondolkodási modellbe illeszkedjenek be. Egyetlen kényszeres személyiség merevségén meghiúsulhat a kollektiv munka, vagy legalábbis sok fölösleges időveszteséget okozhatnak a kialakuló viták. Gyakran ugyanis órákon keresztül lehet az ilyen emberekkel vitatkozni abban a reményben, hogy az adatok és eredmények kényszerítő súlya alatt gondolkodásmenetük más irányt vesz, de végül mindig be kell látni, hogy az ilyen kísérletek hiábavalóak, A kényszeres tipus egyáltalán nem, vagy csak igen nehezen és hosszas folyamat eredményeképpen tud változtatni gondolkodásmódján. 498-