Tudományszervezési Tájékoztató, 1973

3-4. szám - Szemle

Ha egy ilyen ember kisérleti munkát végez, leküzdhetetlennek látszó akadályok felmerülése esetén másokra hárítja a hibát, vagy pedig, ha önállóan dolgozik, a felmerülő nehézségeket felesleges aprólékossággal kisérli meg tisztázni: újra meg újra tanulmányozza a mérési jegyzőkönyveket, ellenőrzi a kísérleteket, átolvassa az irodalmat annak érdekében, hogy uj munkatervet dolgozhasson ki. Ha ennek az uj munkatervnek a kidolgozása többszörös próbálkozás után sem sikerül, akkor "e problémában nem sok fantázia van", vagy "a munka nem volt eléggé előkészítve" megjegyzéssel más munkaterületre tér át. Gyakran előfordul azonban, hogy az olyan munkát, melyet egy kényszeres személyiség lezárt, más kutató ismét elővett és rendkivül eredményesen be is fejezett. Az ilyen és ehhez hasonló jelenségeket eddig csaknem kizárólag az intelligenciára kísérelték meg visszavezetni anélkül, hogy a sokkal döntőbb személyiségi tényezőket vizsgálták volna. A DEPRESSZÍV SZEMÉLYISÉG A probléma felállítása szempontjából a depresszív tudóst a merészség hiánya jellemzi. Elsősorban olyan problémákkal szeret foglalkozni, melyekkel mások már sokat dolgoztak. Emellett benne is fellép, mint minden tudósban, az a kivánság, hogy különleges teljesítményekkel tűnjön ki, — de mindig fél, hogy saját elgondolásait nem tudja elismertetni. A félelem védelmező rendszabályok foganatosításához vezet. Ezek rendszerint abból állnak, hogy olyan munkákra és Ítéletekre támaszkodik, melyeket már megfelelően kipróbáltak és elismertek. Ha ezekkel az eredményekkel megelégszik, akkor igen értékeset nyújthat és a munkacsoport értékes tagja lehet. Ha viszont nem elégszik meg ezzel és önálló munkára törekszik, akkor különösen érzékennyé válik a kritikával szemben. Az ilyen érzékenység abban is megnyilvánulhat, hogy más elgondolásokat nem is enged magához férkőzni, nehogy azok befolyásolják. Kevés szakirodalmat olvas és elgondolásait nem beszéli meg kollégáival. Ezek a reakciók, melyek a csoport munkáját zavarhatják, rendszerint csak akkor figyelhetők meg, ha a depresszív személyiség önálló munkára határozta el magát. Önállóságát ugyanis ekkor minden megengedett és sokszor meg nem engedett eszközökkel is védeni próbálja. A depresszív tipus a csoporton belüli kommunikációs kapcsolatok vizsgálatakor könnyen felismerhető passziv, várakozó magatartásáról. Könnyen egészen kívülállóvá is válhat. Zavaró-e ez vagy sem — az teljes mértékben a megoldásra váró problémától és attól a helyzettől függ, amit a depresszív személyiség a csoporton belül elfoglal. Ha be akarják vonni a csoport munkájába, sokkal több meggyőződésre és rábeszélésre van szükség, mint más személyiségek esetében. Ami pedig a munka elvég499-