Tudományszervezési Tájékoztató, 1973

1. szám - Szemle

vannak, s ennek megfelelően ugyanolyan felkészültségű munkatársak számára más és más jövedelmet kell biztosítani, még ha különben hasonló színvonalon dolgoznak is. A jövedelem differenciáltságát elsősorban a változó részben kell biztositani. Az intézeti dolgozók nem közvetlen kutatással foglalkozó részét lényegesen nehezebb a kutatási feladatokhoz hasonló tipusu csoportokba sorolni. Távlatilag helyes az elképzelés, hogy az intézet vezetése határozza meg a lehetséges csoportokat, továbbá, hogy ezen csoportokat illetően milyen jövedelmi arányokat tart célszerűnek. Az eddigi gyakorlat azonban azt mutatja, hogy egy ilyen felosztás rendkívüli nehézségekbe ütközik és a gyakorlatban csak nagyon nehezen valósitható meg. Az ismertetett elvek a gyakorlatban különben sem valósithatók meg egyik napról a másikra. A következő egy-két évben az intézeti bérezési-jutalmazási gyakorlatnak fokozatosan kell a körvonalazott elveknek megfelelő konkrét megvalósítás felé haladnia. A JUTALMAZÁSI ALAP FELOSZTÁSA A javasolt rendszer megvalósításának egyik alapvető kérdése volt, hogyan történjék az intézetben képződött jutalmazási alap felosztása. Ezt a felosztást ugy kell megvalósítani, hogy a kifejtett elvek érvényesüljenek. Ezért először az intézet különböző szervezeti egységei között a képződött jutalmazási alapot a korábban ismertetett elvek megvalósításához szükséges arányokban kell szétosztani. A jutalmazási alap egyik részét —ez nagyságrendileg körülbelül a képződött alap fele, vagy esetleg még annál is több— közel béralaparányos elosztással bérpolitikai tipusu intézkedések megvalósítására biztosítják; a KFKI körülményei között ezt maradványrészesedésnek nevezték el, és ez a maradványrészesedés az, amit a dolgozók /más vállalatok nyereségrészesedéséhez hasonlóan/ egy évben kétszer megkapnak. Ezen rész felosztásánál abból indulnak ki, hogy a dolgozók túlnyomó többsége, gyakorlatilag majdnem mindenki, kapjon maradványrészesedést. Az esetleges kizáró ok büntetés jellegű legyen. A jutalmazási alap második része a tényleges jutalmazási alap. Ebből az összegből csak a dolgozók kisebb része részesül kiemelkedő munkája elismeréseként. A jutalmazás tényleges differenciálásának biztosítására az intézetvezetőség célszerűnek tartotta az egyes területeken kifizethető jutalom minimális összegének meghatározását. 1971-ben a jutalmazás igy valósult meg. 1972-re azonban kénytelenek voltak változtatni ezen, mivel az intézet különböző területein folyó tevékenység anynyira szerteágazó, hogy az egész intézetre minimális jutalmazási összegeket meghatározni nem lehetett. Ezért 1972-től kezdve az intézet szervezeti egységei maguk hatá60