Tudományszervezési Tájékoztató, 1973

1. szám - Szemle

és igy a bérezési-jutalmazási gyakorlatnak is másnak-másnak kell lennie a különböző területeken, különböző rétegeknél. A tudományos profil formálása elsősorban a kutató- réteget érinti. Az elmúlt években a KFKI kutatóinak számottevő része került és kerül a megszokottnál nehezebb körülmények közé. A feladatok kitűzését, témaválasztását, sok helyen már nem, vagy nem elsősorban a szakmai érdekeltség, egyének vagy csoportok érdeklődési köre szabja meg. Másik igen lényeges oldala a kérdésnek, hogy változik az eredmények értékelése : előfordul, hogy egy-egy magas színvonalú, nehéz munkával elért eredményt esetleg kudarcként kell elkönyvelni, mert nem pontosan vagy nem teljes mértékben érte el azt, amit célul tűztek ki, vagy amit az intézettől elvártak. A fenti két szempont lebecsülése nélkül megállapítható, hogy a legnagyobb változás a felelősség területén figyelhető meg. A nem száz százalékos munka következményei összehasonlithatatlanabbul súlyosabbak egyes területeken, mint másokon. A bérezési-jutalmazási gyakorlat egyedül nem nyújt megoldást, nem biztosítja, hogy a kutatók ilyen vagy hasonló nehézségeket vállaljanak. A megfelelő gyakorlat azonban olyan impulzust adhat, hogy a nehezebb vagy a kényelmetlenebb feladatok megoldása is a legjobb kutatók szívügye legyen. A bérezési-jutalmazási gyakorlatnak olyan időtől függő "térerősséget" kell létrehoznia, aminek hatására a kutatógárda egy —arra alkalmas— része a nyugodtabb, kényelmesebb feladatok helyett szívesen vállalkozik nagyobb közvetlen felelősséggel járó feladatok megoldására. A nem kutatói, állományt a profil»formálásból adódó nehézségek kevésbé érintik. Itt is több réteget, kell megkülönböztetni, a gyakorlat ki-alakitásához azonban elég annyit megjegyezni, hogy egy sor munkakörben ezek a következmények nem érezhetőek. A központi szervek területein a betanított munkás stb. kategória egy jelentős részével szemben a követelményeket a konkrét területtől vagy feladattól függetlenül, az intézetben egységesen kell megszabni, és az egységes követelmények mellett a bérezési-jutalmazási gyakorlat, az ennek révén biztosított jövedelem is közel egységes, pontosabban, egyedül az elvégzett munka színvonalától függő legyen. A bérezési-jutalmazási gyakorlattal szemben más oldalról azt a követelményt támasztják,' hogy —újra a tudománypolitikai irányelvek szellemében— megfelelő arányokat alakitson ki az állandó és változó jövedelemrész között. Ez az arány nem rögzíthető mindenhol egyformán az intézeten belül. Az arányok meghatározásánál egyrészt abból kell kiindulni, hogy az egyes dolgozó rétegek munkája, annak szinvonala más-másképpen befolyásolja egy feladat vagy program teljesítését. Másrészt viszont tény, hogy a jövedelem változó része elsősorban a szerződéses kutatások gazdasági eredményességétől függ. Az eredményesség szempontjából elsősorban 58