Tudományszervezési Tájékoztató, 1972

1. szám - Szemle

KÜLFÖLDI LABORATÓRIUMOK LÉTESÍTÉSÉNEK INDOKA ÉS MÓDJA Némelyik amerikai nagyvállalat azzal indokolja külföldi laboratóriumok létesítését, hogy az ott rendelkezésre álló szakértelem az Egyesült Államok területén nem található meg. Ez, a mai kommunikációs lehetőségek mellett, nem helytál-ló indok. Nagyon hamar bekövetkezik az idő, amikor a világon szinte mindenütt kiegyenlítődik a tudás, a szakértelem szintje, és létrejön a szakosított ismeretek cséréje. A másik indok, hogy a fizetések külföldön alacsonyabbak. Ez igaz, de az alacsonyabb bérköltséget a koordináció és kommunikáció magasabb költsége bőven ellensúlyozza. Helytállóbb a harmadik érv, amely szerint valamely adott országban —például a trópusokon— mások a piaci követelmények. A piaci követelményeket meghatározó környezeti tényezőket pedig nehéz lenne az Egyesült Államokban utánozni. Ha a vállalat külföldön kutató-fejlesztő laboratóriumot kiván létesíteni, mindenekelőtt annak feladatkörét kell pontosan meghatároznia. Ez, sokoldalú vállalat esetében, viszonylag egyszerű. Gyakori és elkerülendő hiba, ha a külföldi laboratórium csak alárendelt feladatot kap. Ugyanilyen hiba az is, ha a külföldi kutatóktól csak ötleteket, elképzeléseket várnak, amelyeket aztán a hazai laboratórium kivitelez és az is aratja le a megvalósítás dicsőségét. Az ilyesmi ideig-óráig talán beválik, de- ha a külföldi laboratórium munkatársai nem érzik magukat egyenrangúnak amerikai kollégáikkal, a laboratórium munkája nem lesz teljes értékű. Nagyon fontos, hogy egy külföldi laboratórium kezdetben olyan feladatokat kapjon, amelyek nagy valószínűséggel megoldhatók, és sikeresnek Ígérkeznek, bármi legyen is a vállalatnál a siker mércéje. A laboratórium munkatársainak azt is pontosan tudniuk kell, mi szerint értékelik őket, s munkájukat sikeresnek itélik-e vagy sem. KULTURÁLIS KÜLÖNBSÉGEK Minden multinacionális szervezetnek meg kell küzdenie a kulturális különbségek problémájával. A kutató és a kutatásvezetés érintkezés módja például más és más Amerikában, Japánb an, Europaban. Ha ezeket a vállalatvezetés nem ismeri, nem tudja eldönteni, mi a helyesebb: a kulturális különbségek figyelembe vételével az emberek cseréje, vagy a belső eljárások módositása. A legnagyobb kulturális különbséget természetesen a nyelv jelenti. Egy idegen nyelv ismerete az irás-olvasás és folyékony beszéd szintjén még nem jelenti, hogy ezen az idegen nyelven éles vitában is megállja valaki a helyét. A külföldi kutatók, igazgatók tehát e téren kifejezetten hátrányban vannak. 3^