Tudományszervezési Tájékoztató, 1972
1. szám - Szemle
A kultura eltéréseiből adódik az is, hogy más-más országban, vagy Európában és Amerikában másként közelítenek egy-egy problémához. Ez semmiségnek tűnik, pedig gyakran ennek köszönhető, hogy valamely épkézláb elképzelés nem kapja meg a megérdemelt támogatást: vagy nem a kellő formában vagy nem a kellő helyen tettek javaslatot rá. A KOORDINÁCIÓ KÉRDÉSE Olyan multinacionális vállalatoknál, amelyek gyártmányprofilja egységes, a más-más országban folyó K+F koordinációja igen nehéz. A lehetséges módszerek közül kettőt kell kiemelni: az egyik a "felülről lefelé" való vezetés, amelynek jellemzője, hogy valahol, a vállalat felső vezetésében, egy lángész székel, aki mindent tud. Ő ad ki minden utasítást alárendeltjeinek, azok csak végrehajtják. Az európai vállalatok jórészének kutatását igy igazgatják. Indoka: az igazgató ismeri a kép egészét, az igazgató mindent tud, azt is, amit alárendeltjei nem. A másik az "alulról fölfelé" elve; ha a vezetés ezen alapszik, a szervezet alsóbb egységei termelik az ötleteket és terveket. Az ilyen szervezet nagyon érzékeny a kommunikációra: ha a vállalat el akarja kerülni a szükségtelen kutatási átfedéseket, lehetővé kell tennie a teljes tájékozódást mindenki számára, "akit illet". Kommunikáció-igénye következtében ez a koordináció költségesebb, s magában hordja a kiszivárgás veszélyét is, hiszen a vállalat terveiről és céljairól sokan szereznek tudomást. Ezért van az, hogy a kisebb vállalatok inkább az előbbi módszert kedvelik. Az utóbbi —decentralizált— módszer működése: valamennyi kutatólaboratóriumnak megvan a maga kétéves és ötéves terve. A laboratórium vezetői ismerik a vállalat K+F tervét és a vállalat termékeivel szemben világszerte megnyilvánuló piaci követelményeket. Az ő feladatuk, hogy a laboratórium szakértelmét és erőforrásait optimális mértékben hasznosítsák a piaci követelmények teljesítése érdekében. Minthogy ostobaság volna arra várni, hogy a laboratórium terve fentről nyerjen megerősítést, természetes, hogy a vállalati laboratóriumok munkája közt itt-ott átfedés mutatkozik. Ha ilyesmi kiderül, az érintett laboratóriumok vezetőinek és témafelelőseinek feladata, hogy a fölös munkát kiküszöböljék, megtárgyalják a munkamegosztást, és erre vonatkozó elképzelésüket a vállalat felső vezetése elé terjesszék. Kezdetben olykor jobban beválik az első, centralizált módszer, mert előfordulhat, hogy az újonnan létesített laboratórium vezetősége, személyzete még nem ismeri eléggé a vállalat céljait és munkamódszerét. De ezt csak átmeneti időnek szabad tekinteni, amelyről mielőbb áttérnek a másodikra. A multinacionális vállalati kutatásnak két nehézséggel kell megküzdenie: az egyik a laboratóriumok közötti műszaki ismeretátadás 35
