Tudományszervezési Tájékoztató, 1972

1. szám - Figyelő

Clarkék sikerrel jártak. Az egyetem elnöke elrendelte a méltányos, nyilvános vizsgálat lefolytatását, és valószinüleg más főiskolák is követik példáját. A Clark-ügyből levonták a következtetést: az egyetemi személyzetisek nincsenek kellőképpen felkészülve ilyen esetek elintézésére; a nőbizottságoknak nemcsak a nőket érintő általános kérdésekkel kell foglalkozniuk, hanem az egyedi esetekkel is, végül a hivatalos, egyetemi hozzászólások a nemek szerinti diszkrimináció kérdéséhez befolyásolják az egyetemről kialakitott közvéleményt is. A jövőben kedvezőbb helyzetben lesznek a fizetési egyenlőtlenségek miatt panaszt tevő nők, ugyanis a Kongresszus jelenlegi ülésszakán tárgyalják az országos minimális alapbér emelésének szükségességét. Ennek elfogadása után az egyetemek is helyt adhatnak a férfiakkal egyenlő bért kivánó nők követeléseinek. — SHAPLEY,D.: Sex discrimination on campus: Michigan wrestles with equal pay. /Nők elleni diszkrimináció az Egyesült Államok egyetemein./ = Science /Washington/, 1971.jul.l6. 214-216.

p. N a Kapica az ifjúság alkotó munkára neveléséről A tudományos-technikai forradalom feltételei között az ifjúság oktatása elképzelhetetlen a társadalmi változások figyelembe vétele nélkül. Tudott dolog, hogy a tudomány és technika vívmányainak alkalmazása növeli a munka termelékenységét. Mig a múltban a lakosság 80-90 %-a falun élt és csak annyit termelt, amenynyi családjának és az ország ellátására volt elég, ma számos országban csupán a lakosság 10 %-a műveli a földeket, mégis bőven ki tudja elégiteni az igényeket. A közgazdák állítása szerint az iparilag fejlett ország dolgozóinak egynegyede vagy egyharmada elegendő lenne az élethez nélkülözhetetlen termékek előállítására. Az, hogy mégis több az ipari foglalkoztatott, visszavezethető a hadiipar létezésére, a kevésbé fejlett országok támogatására, a tudományos kutatásra, a szolgáltatásokra stb. Korunkra jellemző, hogy meghosszabbodott a fiatalok képzési ideje. A múltban, még az iparilag fejlett Angliában is, kevesen engedhették meg maguknak, hogy 20-23 éves korukig tanuljanak, ma azonban semmiféle gazdasági akadálya sincsen az oktatás határának kiterjesztésére/sőt, minden fejlett ország célja, hogy legalább középiskolai végzettséget biztositson a felnövekvő generációknak. Ennek a lehetősége nem utolsósorban a munkatermelékenység magas fokának köszönhető. Az utóbbi tiz év alatt az egyetemi /főiskolai/ hallgatók száma megkétszereződött. A munka termelékenységének növekedésével jár az életszínvonal emelkedése is, ez viszont felvet egy uj társadalmi problémát: a szabadidő kérdését. Ma egy dolgozó időbeosztása a következő: 7-8 óra munka, 7-8 óra alvás, 2 óra közlekedés, evés stb., a többi pedig szabadidő. A munka termelékenységének növekedése a munkaidő csökkentését eredményezi, következésképpen több szabadidő