Tudományszervezési Tájékoztató, 1972

1. szám - Figyelő

már az UNESCO-EGB emiitett munkacsoportjának első genfi értekezlete is foglalkozott. Az ott tapasztalt jelentős véleményeltérések miatt merült fel az a javaslat, hogy az UNESCO hozzon létre egy ad ho

c munkacsoportot a megfelelő tapasztalatokkal rendelkező országok szakértőiből és kíséreljék meg a jelentősebb problémák tisztázását és a kérdés egységes megközelítését. Az UNESCO Statisztikai Hivatalának megbízásából Pierre Lefer francia szakértő készített 110 oldalas tanulmányt, melyben részletesen ismertette a társadalomés a humán tudományok területén végzett tudományos tevékenység statisztikai mérésének elvi és módszertani problémáit, s az UNESCO programjával és törekvéseivel összhangban tett javaslatokat a társadalom- és humán tudományok statisztikai módszertani problémáinak megoldására, valamint az e téren végzett statisztikai felmérések . kiszélesítésére és továbbfejlesztésére. A szakértők általában egyet értettek abban, hogy a természettudományi és a műszaki tudományi statisztikáéhoz hasonló fejlettségi szintre kell emelni a társadalom- és a humán tudományok statisztikáját is. A vita főként a körül folyt, hogy hogyan lehet kielégítően elhatárolni a társadalom- és humán tudományi disciplinákat más tudományágak rokon tevékenységeitől /például a földrajz és a pszichológia esetében/, továbbá az e területen végzett tudományos munkát a hasonló tipusu rutin tevékenységektől. Ismét felmerült az a javaslat, hogy ne yálasszák külön a társadalomtudományokat a humán tudományoktól, hanem ezeket —megkülönböztetés nélkül— egyetlen közös nagy tudományágként kezeljék. A vita eredményeként a szerző átdolgozza tanulmányát és az már javított formában kerülhet majd az 1972. évi genfi értekezlet elé. A tanácskozás másik jelentős témája: a kutatásstatisztikai fogalmak nemzetközi szabványosítása volt. Ehhez Freeman "A tudományos és műszaki tevékenység mérése" c. 1969-ben közreadott tanulmányát /ismertetését lásd a Tudományszervezési Tájékoztató I97I.évi 1.számában, 90-111.

р./, valamint az OECD ismert szabványát: a "Frascati Manual" с. kézikönyvet ajánlották szakirodalmi fő forrásként. Sajnos kitűnt, hogy mindkét forrásmű már eléggé túlhaladott állapotokat tükröz, s a nemzetközi szabványosítás egyébként sem tűzhető ki közeli célként e területen. A szakértők utaltak arra, hogy a nemzetközi szabványosítás nagyon időigényes, egy-egy eljárás 5-6-8 évig is eltart vagy eltarthat. A kutatásstatisztika nemzeti gyakorlata még európai viszonylatban is annyira eltérő országonként, sőt országcsoportonként /például KGST és OECD/, hogy a nemzetközi szabványosítás csak nagyon általános fogalmakkal operálhat, ami viszont sokat ront az ilyen szabványosítás értékén. E téma kapcsán érdekes dilemma is felmerült. Ha a nemzetközi szabványosítást későbbre halasztják és addig komolyabb mértékben fejlődnek a nemzeti statisztikák, akkor fejlettebb statisztikai "környezetben" kerülhet sor a nemzetközi szabványosításra. Ugyanakkor a jelenlegi-