Tudományszervezési Tájékoztató, 1972

1. szám - Figyelő

éknél még eltérőbb nemzeti metodikák alakulhatnak ki, s ez később több akadályt gördithet a nemzetközi szabványosítás útjába. Ezért elhangzott olyan javaslat, hogy a szabványosítási munkát már most kezdjék meg, s az UNESCO Statisztikai Hivatala vállalkozzon e téren egy olyan nemzetközi koordinációra, amely egyaránt megfelel a tudományos és technikai statisztika területén érvényesülő nemzeti és nemzetközi érdekeknek. G.V. Az OECD tudományügyi minisztereinek konferenciája I97I.október 13-14-én összeült az OECD tagországok tudománypolitikával foglalkozó minisztereinek negyedik konferenciája. A konferencia elnökéül Wataru Hiraizumi, japán technika- és tudományügyi minisztert válaszották, a megnyitóbeszédben az OECD főtitkára vázolta a tanácskozás fő témáit. A konferencia központi témája a tudomány, a technika és a társadalom volt; a három fogalom összekapcsolása jelzi, hogy a tudománypolitikának nemcsak az alapés alkalmazott kutatás fejlesztésében, hanem a kutatási eredményeknek az ember életkörülményeire való visszahatásában is szerepe van. Mig a tudományos miniszterek harmadik, 1968-ban tartott konferenciájának központi kérdése az Európa és az Egyesült Államok közötti "technikai rés" volt, most a súlypont a környezetvédelemre, a társadalmi visszahatásokra és hasonló problémákra tevődött át. A gazdasági növekedés tisztán mennyiségi szempontjai helyét minőségi szempontok vették át, és a konferencia feladata éppen az volt, hogy az uj szemléletet érvényesitse a kormányok gazdaságpolitikai célkitűzéseiben. Nyilvánvaló, hogy az uj célkitűzések nem egyeztethetők össze a tudományos fejlődést és a gazdasági növekedést tagadó magatartással, mivel az életkörülmények általános javitás'a, a környezetvédelem és a társrdalmi haladás jelentős ráfordításokat igényel, megköveteli tehát a bruttó társadalmi termék növekedését. A konferencia a tudománypolitika különböző szempontjaival foglalkozó több jelentést is megvizsgált, melyek közül kiemelkedett a Harvey Brooks elnökletével független szakértőkből alakult csoport "Tudomány, növekedés és társadalom" cimü beszámolója. A beszámoló kiidnulási alapja, hogy a gazdasági növekedés minőségi szempontjai iránt támadt ujkeletü érdeklődés a társadalmi jólét fogalmának szélesebb körű értelmezésével szükségessé teszi, hogy a tudománypolitikát az eddiginél nagyobb mértékben'integrálják a gazdaság- és társadalompolitikába. A megváltozott prioritások következtében fokozott figyelmet kell forditani a társadalomtudományokra, a műszaki fejlődés esetleges káros hatásainak megbizható előrejelzésére. Szükségessé válik az oktatás, a környezetvédelem, a kommunikáció, a közlekedés, az egészségügyi ellátás, a városépités problémáinak megoldása. A tudományos minisztereknek az a feladatuk, hogy a megváltozott igények szem előtt tartásával, megszabják a hetvenes évek tudománypolitikájának jellemző vezérelveit.