Tudományszervezési Tájékoztató, 1971

1. szám - Szemle

- e rendszer alapvető jellemzői: a fejlődés /tudományban és termelésben egyaránt/ gyorsulása és működése hatékonyságának fokozódó követelménye már csak az egyre nagyobb erőforrás— ig é„ny miatt is; A tudománytanban gyökerező kutatászervezés, mint valamely kutatási célkitűzés érdekében különböző részfolyamatokat, résztevékenységeket egyesítő munka, elsősorban rendszertani szemléletet igényel, A rendszertani szemlélet igénye a gyakorlatban mindenekelőtt azt jelenti, hogy - a kutatási feladatok"végzéséhez problémacentrikus szellemi magatartás szükséges. Az egyes részek vizsgálatán kivül tehát valamennyi összefüggésük szem előtt tartása.és az alkotóelemek összekapcsolásával a teljes probléma látása és megoldása szükséges; - a természettudományok és társadalomtudományok egyre jobban összefonódnak. Ez az összefonódás hozzájárul a tudomány hatékonyságának fokozhatóságához; - a kutatómunkát, a kutatás megkezdésétől egészen az alkalmazásig egyetlen egységes, összefüggő rendszerként kell kezelni, s e rendszer fő részei egymástól csak térben /kutatóhelyek, termelőhelyek/ és időben /úgynevezett beérési idő a kutatási eredmények alkalmazásáig/ határolódnak el. A KUTATÁSSZERVEZÉS HATÉKONYSÁGÁNAK RENDSZERE A fenti megalapozásból kiindulva, a kutatásszervezés hatékonysága rendszerének összeállítására törekszünk, mégpedig ugy, hogy egyszerre legyen alkalmas valamely kutatási feladat - előzetes értékelésére - folyamatos ellenőrzésére és megítélésére - az elért kutatási eredmény bírálatára. A hatékonyság vizsgálatának ez a rendszere továbbá által ában alkalmas fontosabb kutatási tervek értékelésére és ellenőrzésére, mert elkerüli a túlzott részletezettséget,- valamint nagy szellemig adatfeldolgozó és számitógépkapacitás bevetésének szükségességét, amilyen például a Szovjetunió és az Egyesült Államok óriásprogramjainak megvalósításakor szükséges. A Szovjetunióban az óriási kutatási programokra való felkészüléskor —mint ez a szputnyik és scalar—programok esetében is történt— háromdimenziós modellből indultak ki. Ez a modell két fő részből áll: а с é 1 f a felső részében ábrázolt tevékenységek a program irányitóját és vezetőit jelölik ki, a célfa alsó részének tagolása az elvégzendő fő feladatokat határozza meg nagyvonalakban, továbbá megszabja a feladatok elvégzésének időpontjait, végül hálótervet állit fel a megfelelő összefüggések összekapcsolására. A célfák —nagy 82