Tudományszervezési Tájékoztató, 1971

1. szám - Szemle

tási-fejlesztési kiadásaiknak csak csekély részét —általában 3 %-át— fordítják erre a célra, Azt a téves felfogást, hogy ez a tevékenység mellőzhető fényűzés, teljes egészében elveti, és rámutat arra, hogy éppen ez az a fajta fényűzés, amelyet egy-egy ország leginkább megengedhet magának, D/ Kutatás és fejlesztés az általános országos célok valóraváltására Több európai országban a K+F tevékenység szervezésének jelenlegi irányzata az, hogy funkcionálisan össze kell kapcsolni az általános országos fejlesztési célokkal, s ennek okából a tudományt és technikát használják fel eszközül, A nemzeti fejlesztés magában foglalja az oktatási, kulturális és jóléti szükségletek kielégítését — ezek mind igényeket támasztanak a K+F-fel szemben, s ezek az igények jól meghatározott feladatokká alakithatók. A KUTATÁSI-FEJLESZTÉSI RENDSZEREK MŰKÖDÉSE A dokumentum tudományosan meghatározza a nemzeti kutatási-fejlesztési "rendszert"; ezzel a fogalommal a termelékenység vizsgálatát igyekszik megkönnyíteni. Kiemeli, hogy a tudományos és műszaki tevékenységre fordított emberi, pénzügyi és egyéb anyagi erőforrások volumene sok európai országot a nemzeti K+F rendszer irányításának megjavítására kényszeríti, А/ A K+F rendszer termelékenysége A K+F rendszer termelékenységét az okmány szerzői azon mérik, hogy adott munkaerővel és pénzügyi forrásokkal /input-tal/ a lehető legjobb eredeti eredményeket /output-ot/ érjék el, mégpedig elfogadható időhatárokon belül. A termelékenységet meghatározó tényezők közé a következőket sorolják: a kutatók és egyedi K+F egységek tudományos szinyonala, a K+F rendszer hajlékonysága és alkalmazhatósága, az adott területekre és programokra fordított erőfeszítés nagysága, a K+F rendszer kommunikációs csatornáinak használhatósága és a K+F intézmények vezetési színvonala, A K+F rendszer kiterjedésével a kutatási egységek színvonala a gyengülés jeleit mutatja. Történelmi és társadalmi-politikai körülmények kombinációjából gyakran adódik az a tendencia, amelynek eredményeként valamely rendszer megmerevedik, hiányzik belőle a hajlékonyság és az alkalmazkodó készség. Ezzel a problémával egyes nemzetközi szervezetek is szemben találják magukat. Különösen a kisebb európai országokban sok kutatómunka reked meg hatékonysági küszöb előtt. Megoldásként a legszélesebb körű, intenzív európai együttműködést ajánlják. Lényeges még a "kutatás kutatásának" fejlesztése és az európai országok kooperációja ezen az uj kutatási területen. Mindez megoldható lenne az UNESCO meglevő tudománypolitikai programja alapján. 39