Tudományszervezési Tájékoztató, 1971

1. szám - Szemle

szerben a társadalmi célok világos meghatározást nyernek; a tudományos és technikai munkaerő utánpótlására és felhasználására határozott célokat tűznek ki." Az elemzés szerint a középnagyságú piacgazdaságokban a két pólus között kompromisszumos gyakorlat alakul ki,

s ennek szemléltetésére a különböző nemzeti példák közül néhányat konkrétan ismertet, különös tekintettel az egyensúlyra irányuló törekvésekre /Nagy-Britannia, Franciaország, Német Szövetségi Köztársaság/, A szocialista országokban az oktatás és a foglalkoztatottság egyensulybahozásának gyakorlatára nem tér ki, csupán egy-két mondatban tesz róla emlitést a Szovjetunió és Csehszlovákia példájára hivatkozva» Az egyensúly hiányából eredő veszélyek okaként megemlíti : а/ a tehetségek elégtelen felhasználását, Ъ/ a rendszertelen oktatási beruházások következtében a természet- és műszaki tudományok emberi erőforrásaiban bekövetkező veszteséget, с/ a képzettségüknek nem megfelelő munkakörben dolgozó emberek nem kellő hatásfokkal dolgoznak. Ajánlásában hangoztatja a dokumentum a céltudatos orientáció szükségességét és kétfajta, eltérő, olykor kölcsönösen ellentétes érdekhálózat kiegyenlítésére, a munkaerő-tervezés átfogó koncepciójának kidolgozását, végül a piacgazdaságon alapuló európai országoknak indítványozza, végezzenek nemzetközi tanulmányt a befolyásolás módjának, mértékének kialakítására. В/ Az egyetemek társadalmi szerepe a természettudós- és mérnökmunkaerő tervezésében Ennek a pontnak egyetlen lényeges probléma a fő tartalma: felszámolni az egyetemes emberi kultura mai kettéosztottságát természet- és társadalomtudományokra, ami "társadalmi fogyatékosságnak tekinthető". Hivatkozik számos szociológus véleményére, akik ugy látják, hogy a társadalom a filozófiai alapú kultúrától a természettudományos alapú kultura irányába fejlődik. Ezt támasztja alá több szovjet tudóstól kölcsönzött idézet is; szerintük a Szovjetunió kulturája a 2 000. év körül alapjaiban fizikai-természettudományos kultura lesz, és a Szovjetunió illetékes minisztériumai már most ennek az irányzatnak gyakorlati vonatkozásaival foglalkoznak. Az anyag a két kultura egymáshoz való közelítésére igyekszik orientálni. "Általában növekszik Európában az a tendencia —hangsúlyozza—, hogy a pedagógiai gondolkodást inkább a tudománytörténet és a modern iparosított társadalom központi kérdései irányába tereljék". Emellett azt is elismeri, hogy 1. figyelembe kell venni a nemzeti különbségeket; 2. a természettudományos oktatás bázisának szélesítésére javaslatokat tenni könnyebb, mint végrehajtani azokat.