Tudományszervezési Tájékoztató, 1971

1. szám - Szemle

1. a természettudomány egyetemlegessége; 2. a kutatás és fejlesztés /a továbbiakban K+F/ volumenét és a termelés tökéletesítését egyre inkább a központi kormányzat döntései határozzák meg, ami elmossa a különbséget a magán- és az állami szektor, valamint a nemzetközi különbséget a tervgazdálkodás, illetve a magánvállalkozáson alapuló gazdaság között. A következtetés már jóval figyelemreméltóbb: a tudománypolitika valamennyi nemzetnél mind kevésbé lehet spontán, az emberi erőforrások utánpótlásának és felhasználásának tervezése elengedhetetlen. Ezután meghatározásokat ajánl a tudományra, a technikára, a tudósokra és a mérnökökre vonatkozólag, amelyek elkerülhetővé tennék a szemantikai kérdések meddő vitáit. A fogalmak egy része nálunk is hasonló értelemben használatos, például természettudományok, technika stb. Ugyanakkor néhány fogalom esetében problémát okoz, hogy a definiciók nem illeszthetők a szocialista ideológia terminológiájába; például a tudomány mint cimszó,nélkülöz mindenfajta elvi-politikai tartalmat;vagy a társadalomtudós fogalmának kizárását az okmány azzal indokolja, hogy "az jelenleg kétértelmű, homályos kategória". A következtetés egyértelműen az, hogy szükség van a tudomány és a technika területén végzett munkaerő-elemzésben a meghatározások pontos értelmezésére, továbbá a munkaerőképzés és mozgás széles körű áttekintésére. A TUDOMÁNYOS-MŰSZAKI KÉPZÉS ÉS A NEMZETI MUNKAERŐ-KERESLET EGYENSÚLYA А/ A munkaerő-kinálat és -kereslet a tudományban és technikában mint fogalmi probléma Lehet-e megfelelő egyensúlyba hozni a tudományos és mérnöki munkaerőre vonatkozó nemzeti szintű képzést és szükségletet? A dokumentum szerint a kényesnek minősülő kérdésre "a legtöbb országban világos n e m m e 1 kell válaszolni". A problémának, nézetünk szerint, az indokoltnál nagyobb jelentőséget tulajdonítva az anyag különválasztja a "társadalmi kereslet" és a "szakmai kereslet" szerinti megközelítést, részletesen meghatározva mindkét aspektus erényeit és negatívumait. E két megközelítés szempontjából elemzi néhány ország helyzetét, s vállalva a túlságos leegyszerűsítés kockázatát, a kétféle megközelítés különbségét végső soron a piacgazdaság, illetve a szocialista gazdaság különbözőségéből vezeti le. Kiemeli: "A szocialista országokban a munkaerő-források tervezése valamenynyi szinten az országos fejlesztés-tervezésnek, mint egésznek integráns részét alkotja. A szocialista gazdaságok expanziója összefüggő országos terv keretében folyik, s gyakran magábafoglalja mind a fejlesztés, mind pedig az anyagi termelés terveit, továbbá a tudomány és technika előrehaladására vonatkozó külön terveket. Ebben a rend33