Tudományszervezési Tájékoztató, 1970

1. szám - Szemle

társadalmi szükséglet kielégítése érdekében mit csináljon a tudomány? Ugy is lehet, hogy a társadalom, az állam, a vállalatok, az intézmények megrendelik a tudománytól, amire szükségük van. Ez a keresleti oldal. De van kinálati oldal is. A tudomány művelői is a társadalomban élnek, ők is érzékelik a maguk módján a szükségleteket, s feladatokat tudnak maguk elé tűzni, amihez eszközöket kérnek a társadalomtól. Mindenkor vitatható, melyik oldal itéli meg jobban a társadalmi szükségleteket. Bizonyos azonban, hogy az együttműködés a legmegbízhatóbb. Ebből következik, hogy kutatási terveket, gyakorlati célokat szolgáló kutatási programokat legsikeresebben közösen lehet kitűzni. Az együttműködés ebben mégsem formálisan egy az egyhez: van, amit a politika és az operativ társadalomvezetés tud jobban, van, amit a tudomány müvelője, s ennek kölcsönös elismerése az optimális tervezés feltétele. Példa: az, hogy a népgazdaság energiaszükségletét az energiahordozók milyen összetétele mellett elégithetjük ki legkedvezőbben, gazdaságpolitikai kérdés is, tudományos probléma is; hogy e tekintetben milyen kutatási feladatokat tüzzünk magunk elé, az csak közösen szabható meg: a nukleáris energia, a vizieromüvek, a szén, a szénhidrogén-források aránya, sorrendje, fejlesztési lehetőségei, felhasználásuk területei, mind olyan kérdések, melyeket külön-külön sem a tudós prognózisai, sem a gazdaságpolitikus követelményei nem dönthetnek el. A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK ÉS A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK Egyaránt tudomány mind a kettő, de lényegbevágó különbségek is vannak közöttük tárgyuk jellegében, módszereikben, elért fejlettségi fokukban, s nem utolsósorban művelésűk és eredményeik társadalmi szerepében is. A természettudományok esetében minden egyszerűbb. Az élő és az élettelen természet megismerése önmagában konfliktusok veszélye nélkül törhet előre. Felismerjük a nukleáris energia forrását — hatalmasan gyarapitjuk a társadalom termelőerőit; feltárjuk a rák titkait — egy szörnyű betegségtől szabadítjuk meg az emberiséget; behatolunk az élő szervezetek öröklési titkaiba — hatalmasan megnöveljük a termelés és a gyógyítás hatékonyságát. Mindennek a kutatásában nincs gátlás: tudjunk meg minél többet és használjuk fel minél hatékonyabban. Ami mindezek nyomán emberi-társadalmi probléma támad, az már a politika és a társadalomtudományok dolga. Nem is könnyű a társadalomtudományoknak. S minél vakmerőbb felismerésekhez jutnak a természettudományok, annál nehezebb a társadalomtudományoknak. A nukleáris energia felszabadításának a veszélyeit már tapasztalatból ismeri az emberiség. De gondoljuk el: ha a biológia feltárja az öröklés folyamatába való beavatkozás reális lehetőségeit, miféle családjogi, szociológiai és politikai problémák fakadnak ebből. 10