Tudományszervezési Tájékoztató, 1970

1. szám - Szemle

Tudatában van ennek a politika is, ezért az irányelvek nagyon körültekintően közelitik meg ezt a problémát. Két tételt kell itt idézni. Az egyik: "Ez a kölcsönhatás azonban nem azonos a politikai gyakorlat és a tudomány adott megállapításai közötti mindenkori, napi, közvetlen és automatikus egybeeséssel. A tudomány feladata nem az, hogy egyszerűen a napi politikai döntések magyarázója, apologétája legyen. Az eltérő sajátosságok következtében lehetséges, hogy konkrét kérdések során különbségek, sőt ellentmondások keletkeznek egyes politikai megoldások és a tudományos felismerések, következtetések, ezek alkalmazási lehetőségei között. Ez azért van igy, mivel a konkrét politikai döntéseknek mindig számolniuk kell a valóságos történelmi, társadalmi, politikai és gazdasági helyzet egészével, továbbá azzal, hogy egyes esetekben nem lehetséges, sőt káros lenne elméleti modelleknek eredeti formában a társadalmi gyakorlatba való átültetése. Elvileg lehetséges az is, hogy akár a tudomány következtetése, akár a politikai döntés nem kellően megalapozott, s ez a körülmény válhat a tudomány és politika közötti konfliktus forrásává." A másik: "...a párt a társadalomtudományokban is biztositja az alkotó kutatómunka szabadságát. Nincsenek tiltott témák és előirt következtetések. Ennek nem mond ellent az, hogy erőink jelentős részét mindenkor a társadalmilag fontos, időszerű kérdések kutatására kell forditani. A kutatómunka szabadsága egyben nagyfokú politikai felelősséget, következetes önellenőrzést feltételez. Szükséges a kutatási eredmények felhasználásának, publikálásának szabályozása is. Minden kutatónak joga, hogy tudományos nézeteit, kutatási eredményeit tudományos fórumon megvitathassa. A kutatási eredmények felhasználásában felelősséggel kell dönteni arról, hogy mely kérdések tartoznak politikai testületek elé, melyek számára helyes szakmai folyóiratokban és könyvkiadásban biztositani a publicitást, s melyek azok az eredmények, amelyek megértek arra, hogy a legszélesebb nyilvánosság elé kerüljenek." Mi következik mindebből? A kétféle tudomány, továbbmenően a "két к u 1 t u r a" gyökeres különbségeivel kell számolnunk. A tudomány tárgyában és módszereiben még lehet közeledni: a kvantifikálás és a matematikai módszerek közössége még közös nyelvet is lehetővé tesz, de a társadalmi szerep drámaian eltérő marad. A természettudós fehér köpenyét mindig a megilletődött tiszteletadás övezi: gyógyit, megment, uj energiaforrásokat teremt, uj termelőerőket szolgáltat és világképünket tágitja. Ezzel szemben a társadalomtudós civil ruhája —akár jogász, közgazda, szociológus vagy történész— vörös posztó a társadalom számára: lelkesedést és dicsőítést éppúgy kiválthat, mint elkeseredett dühöt és felháborodott szembeszállást. Nehéz tehát a társadalomtudományokat művelni. Aki erre a pályára lép, az vessen számot ennek minden elkerülhetetlen következményeivel. Azzal is, hogy tudományt fog művelni — de mi ez a természettudományok egzaktságához képest, tehát igazi tudósnak sohasem fogják elismerni, se a többi tudósok, sem a társadalom, s azzal is, hogy tudománya eredményei szüntelen konfliktusba kerülnek a politikával. Végül is választania kell: követi-e tudományos kutatása objektiv utján, vállalva annak a kö11