Tudományszervezési Tájékoztató, 1970

1. szám - Szemle

A szélesebb szakmai érdeklődés legerőteljesebben a leglazább szervezeti adottságok mellett érvényesül. A kutatási és fejlesztési feladatok nagyobb száma laza körülmények között még erőteljesen, nagyon laza körülmények között lényegesen kevésbé növeli a tudományos teljesitményt. Az ösztönző tényezők szerepét összegezve megállapítható, hogy mind a belülről fakadó ösztönzés, mind a külső ösztönző hatások —a kollégák befolyása, a verseny, a munka sokoldalúsága— mérsékelten laza szervezettség mellett érezteti teljes hatását. Ugyanezek a tényezők nagyon szoros vagy szoros szervezettség mellett vagy nem érvényesülnek, vagy hátrányosan hatnak a tudományos teljesitményre. AZ ÖNÁLLÓSÁG FOKÁNAK HATÁSA A MOTIVÁCIÓRA ÉS AZ ÖSZTÖNZÉSRE A következő vizsgált kérdés az volt, mutatkozik-e kapcsolat az önállóság mértéke és a fentebb ismertetett egyes motiváló vagy ösztönző tényezők erőssége között, s ha igen, a munkahely szervezettségének fokától függően e kapcsolat milyen méretű? Szorosan szervezett helyzetben az önállóan dolgozó egyén nagymértékben azonosul a munkájával. De láttuk, hogy ilyen körülmények közt az azonosulás nem növe- . li a tudományos teljesítményt. A szoros szervezettség tehát nyilvánvalóan megsemmisíti az önállóságnak a motivációra gyakorolt kedvező hatását. /Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a munkával való nagymértékű azonosulást a szervezet ne tudná hasznosítani; ez csak a tudományos teljesítményre vonatkozik./ Vegyes szervezettségű, vagy mérsékelten szoros szervezet mellett az önállóbb tudósok motivációja is átlagon fölötti. Ilyen helyzetben a motiváció serkenti a teljesítményt. Nagyon laza szervezet esetében azonban változik a helyzet: az erős motiváltság, mint láttuk, a teljesítmény szempontjából előnyös, de a nagyon lazán szervezett tudományos kutatóintézetekben dolgozó magas tudományos képzettségű tudósok legönállóbbjai nem a legmotiváltabbak, sőt motiváltságuk valamivel alatta marad az átlagnak. A szorosan, de nem nagyon szorosan szervezett munkahelyeken a legönállóbb tudósok motiváltsága szintén átlagos, vagy még az átlagot sem üti meg. AZ ÖNÁLLÓSÁG HATÁSA A TÁRSADALMI ÖSZTÖNZŐ TÉNYEZŐKRE A kivülről jövő ösztönzés különféle megnyilvánulási formái és az önállóság korrelációja igen csekély. A legpozitívabb még a második fokozatban, onnan egyre csökken, mérsékelten laza szervezeti formában már negativ. Ez arra mutat, hogy a tudományos kutatóintézetek magas képzettségű munkatársai nem szivesen osztják meg tudásukat kollégáikkal, tehát éppen azok, akik a legnagyobb önállósággal dolgoznak, nem hajlandók elősegiteni társaik tudományos munkájának eredményességét. 90