Tudományszervezési Tájékoztató, 1970

1. szám - Szemle

AZ ÖNÁLLÓSÁG ÉS A SOKOLDALÚSÁG ÖSSZEFÜGGÉSE KÜLÖNBÖZŐ SZERVEZETTSÉGI SZINTEKEN A szorosan szervezett körülményektől a lazábbak felé haladva az önállóság növekvő mértékben párosul sokoldalúsággal. Az adatok nem árulják el, hogy az önállóbb emberek érdeklődése szélesebb-e, vagy a szélesebb érdeklődés eredményez-e a szervezeten belül nagyobb fokú önállóságot, de talán mindkét következtetés jogos. Az mindenesetre kiderül, hogy az önállóság a vegyes szervezeti felépítés esetén erősen érvényesül: nemcsak a munkával való azonosulással és az önálló elképzelések, az önérvényesítés erős vágyával jár együtt, hanem sokoldalúsággal is; ezen a szervezettségi fokon pedig a sokoldalúság kifejezetten előnyös a tudományos teljesitmény szempontjából. Ez esetben ismét bebizonyosodik, hogy az önállóság ezen a szervezettségi fokon jár együtt leginkább a tudományos eredményességgel. Lazább szervezeti formák mellett azonban az önállósághoz nem társul fokozott sokoldalúság. Sőt, a laza és nagyon laza szervezettség mellett a legönállóbb tudósok az átlagnál egyoldalubb munkát végeznek: kevesebb kutatási és fejlesztési feladattal foglalkoznak és szűkebb szakterületen működnek. Az igen önálló tudós érdeklődése tehát beszükül, s ez —mint korábban láttuk— károsan hat a tudományos teljesitmény re. KÖVETKEZTETÉSEK A vizsgálat végső soron azt bizonyítja, hogy a tudós önállósága p о zitiv összefüggést mutat teljesítményével azokban a helyzetekben, amelyek nem túlzottan szoros, és nem túlzottan laza szervezettségüek. Túlzottan laza szervezettség esetén, amely amúgy is elegendő szabadságot biztosit mindenkinek, a legönállóbb tudósok teljesítménye az átlagosnál alacsonyabb. Ennek esetleges magyarázata, hogy a legönállóbb tudósok igyekeznek elzárkózni minden kivülről jövő ösztönzés elől /esetleg belső motivációjuk gyöngül/, s ez teljesítményük csökkenését eredményezi. Nagyon szoros szervezettség esetén, a másik végletben, az önálló kutató motivációja erős, külső és belső ösztönzése is erős, de a környezet, a munkakörülmények merevsége megakadályozza, hogy e tényezők a teljesítményt fokozzák. Megállapítható tehát, hogy csak a középső három szervezettségi fokon van meg az eredményes tudományos munka két lényegi feltétele: a/ az önállóság és az önállósággal együtt járó erős motiváltság, külső és belső eredetű ösztönzés; b/ rugalmas környezet, amely lehetővé teszi, hogy e tényezők a teljesitmény fokozásának irányában hassanak. A lazán szervezett kutató-intézményekben többnyire magas tudományos képesítésű tudósok dolgoznak, akik teljes önállóságukat kihasználva még kollégáiknak sem 91