Tudományszervezési Tájékoztató, 1970

1. szám - Szemle

A KOLLÉGÁK ÖSZTÖNZŐ HATÁSA ÉS A TUDOMÁNYOS TELJESÍTMÉNY KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉS Az egyén motivációjának forrása nemcsak önmaga lehet. Egy korábbi vizsgálat már bebizonyította, hogy a tudományos teljesítményre üdvös hatással lehet, ha a tudós a munka célját és tárgyát nem egymaga dönti el, hanem főnökével vagy kollégáival megvitatja ezeket. Pelz és Andrews tehát vizsgálat tárgyává tette, hogy e kivülről származó —társadalmi— ösztönzések megnyilvánulásai —a kollégákkal való gyakori érintkezés, a szoros munkatársi kapcsolat és a csoportok közötti verseny—, milyen hatással van a tudományos teljesitmény alakulására különböző szervezettségi fokokon. A motivációra vonatkozó adatgyűjtést kérdőives módszerrel végezték: a munkatársak száma, fontossága, a velük való érintkezés módja, közvetlensége és gyakorisága felól érdeklődtek. Bebizonyosodott, hogy nagyon szoros szervezettség mellett e szociális motiváció nem érezteti teljesítménynövelő hatását, sőt inkább negativ. Szerepe a szervezettség lazulásával növekszik, bár —a verseny kivételével— vegyes helyzetben kevésbé érvényesül, mint a laza és nagyon laza szervezettség körülményei közt, amikor is mind a kollégákkal való érintkezés gyakorisága, mind a szorosan vett munkatársak számának emelkedése, mind pedig a verseny igen erőteljesen növeli a tudományos teljesítményt. A MUNKA SOKOLDALÚSÁGA ÉS A TELJESÍTMÉNY KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉS Egy korábbi vizsgálat azt mutatta, hogy a tudósok és mérnökök munkája eredményesebb, ha érdeklődésük többirányú, s nemcsak néhány szük szakkérdéssel foglalkoznak. Ez a többirányuság megnyilvánulhat a kutatási és fejlesztési feladatok nagyobb számában vagy a kutatómunka jellegének változatosságában /alap és alkalmazott kutatás, ujitás és uj eljárások kidolgozása és a meglevők tökéletesítése, segítségnyújtás más munkájához stb./. A sokoldalúság ösztönzőleg hat. A sokoldalúság mértékéül az összefüggések megállapítása érdekében a kutatót érdeklő szakterületek számát, valamint az általa végzett kutatási és fejlesztési feladatok számát választották. Megint csak bebizonyosodott, hogy nagyon szoros szervezettség mellett a szélesebb szaktudás, érdeklődés nem jelent előnyt és nem növeli a tudományos teljesítményt. A szervezettség lazulásával ez megváltozik, a sokoldalúság pozitiv irányban érezteti hatását. Ezekből az összefüggésekből persze nem derül ki, hogy szoros szervezeti adottságok mellett a szervezet nem veszi-e hasznát a kutató széles körű érdeklődésének, és mindössze arra ad választ, hogy amennyiben munkájának termelékenységét esetleg növeli is, alkotóképességét —a külső körülmények folytán— nem erősiti. 89