Tudományszervezési Tájékoztató, 1970

1. szám - Szemle

jellege és az a cél, amelyet az intézményben folyó tudományos kutatás megvalósítani kiván .különösen ott, ahol sok kutató koordinált erőfeszítésével igyekeznek megvalósítani valamilyen gyakorlati célt. A FELMÉRÉS MÓDSZERTANA A vizsgálatba bevont intézmények között szerepeltek egyetemi biológiai, fizikai, társadalomtudományi tanszékek; gyógyszeripari, üveg- és kerámiaipari, elektronikai és villamos gépipari kutatólaboratóriumok, fegyverek távvezérlésével foglalkozó, állategészségügyi, mezőgazdasági terményfeldolgozási, és fizikai alapkutatásokat végző állami kutatóintézetek. Pelz és Andrews igy fogalmazta meg a kérdést, amelyre választ keresett: A tudományos munka önállóságának milyen foka vezet magas tudományos eredményekre más-más mértékben szervezett munkahelyi környezetben? A tudományos teljesítményt az egyes intézmények személyzete /igazgatók és beosztottak/ maga bírálta el. Az elbírálásban a személyzetnek mintegy 20 %-a vett részt, kritériuma pedig az volt, hogy az egyes tudományos kutatók munkája a legutóbbi öt év alatt milyen mértékben járult hozzá az általános műszaki haladáshoz vagy az elbírált személy szakterülete tudásanyagának gyarapodásához. A szorosan vett vállalati, vagy intézményen belüli hasznosság kivül esett a vizsgálat körén. A bírálók az érdekelt személyeket tudományos munkájuk értékének megfelelően rangsorolták. Az elbírálás tehát szubjektív volt, s a vizsgált intézményeket egymással nem lehetett összehasonlítani. Érdekes, hogy az egyes kutatók rangsorban elfoglalt helye mérsékelt, bár szignifikáns korrelációt mutatott publikációik, vagy benyújtott szabadalmaik számával. A tudományos teljesítmény lehetőség szerint igazságos elbírálásának érdekében figyelembe vették a magasabb tudományos képzettség megszerzése óta eltelt időt, és az intézményben töltött időt. /А kiegyenlítő számítás módját Pelz 1962-ben ismertette./ A kutatómunka önállóságának és az intézmény szervezettségének elbírálására kérdőíves módszert alkalmaztak. A kérdőivet 500 kutató töltötte ki. Az önállóság elbírálásának érdekében föltették az alábbi kérdést: "Milyen súllyal esik a latba mások vagy más csoportok szándéka tudományos tevékenysége céljának vagy tárgyának eldöntésében /akár egyénileg végzi, akár irányítja vagy koordinálja a munkát/?" Mások befolyásának súlyát a kérdezett százalékban adta meg, kategóriánként. A kategóriák: a megkérdezett személy, kollégák, beosztottak, közvetle'. fölöttes, magasabb szakmai irányítás, nem szakmai irányitás /igazgatók/, ügyfelek, költségviselők. A feltevés szerint, minél nagyobb súlyt tulajdonit valaki önmagának tudományos kutatómunkája céljának és tárgyának kijelölésében, annál nagyobb fokú az önállósága. E megitélés kétségtelenül szubjektiv, de szoros egyezést mutatott az objektiv értékeléssel : a magasabb tudományos képzettségűek a tulajdon elbírálásuk és a külső megállapitás szerint egyaránt nagyobb önállóságot élveztek; akik kutatólaboratórium86