Tudományszervezési Tájékoztató, 1970

1. szám - Szemle

A tudomány és a gyakorlat összefüggésében tulajdonképpen három dologról van szó: a tudományok müvelése, a tudományos kutatások közreműködése társadalmi feladatok megoldásában és mindkét célt szolgáló tudományos műhelyek szervezése. Mind a három más-más tudományszervezési feladat. Magának a tudománynak a müvelése nem közvetlenül célra orientált. Társadalmi szempontból a lényege: bizonyos tudományos kapacitás megteremtése, fenntartása és gyarapitása, mert erre a társadalomnak általában szüksége van. Enélkül sem oktatás, sem gyakorlati társadalmi feladatok megoldásla nem lehetséges a korunkban szükséges szinten. Alapkutatás ez? Nem csak az; inkább a tudomány módszereinek a gyarapitása, szüntelen fejlesztése. S ebbe eredeti felismerések, uj tudományos eredmények éppenugy beletartoznak, mint a világszerte kidolgozott módszerek és megszerzett ismeretek összegyűjtése és birtoklása. A tudomány müvelésének ez az alapmunkája világszerte az akadémiákon és az egyetemeken szerveződik. A tudomány közreműködése a társadalmi feladatok megoldásában már nemcsak a tudomány ügye. Ebben a tudomány művelői is, a társadalom operativ szervei is aktivak, vagy legalább is azoknak kell lenniük. A kutató, aki uj ismereteket tár iel, azt hasznositani akarja a társadalmi gyakorlatban, a társadalom pedig igényeket támaszt a tudomány iránt problémái megoldásában. Hol az egyik, hol a másik aktivitás erősebb, de a kétoldalúság mindig érvényesül. A tudományos műhelyek szervezése mind a tudományok közvetlenül nem célra orientált müvelésében, mind kitűzött célok megoldásában egyaránt nélkülözhetetlen létezési formája a tudománynak. És amióta a tudomány méreteiben és szerepében kiterjedt, ez tulajdonképpen az anyagi termelésben már korábban kifejlődött üzemszervezéshez hasonló tevékenység. A TUDOMÁNY "KERESLETI" ÉS "KÍNÁLATI" OLDALA Mindezt azért érdemes végiggondolni, hogy a tudományos tevékenység társadalmi tervezésében sem illúzióink ne legyenek, se le ne mondjunk olyan szervezési lehetőségekről, amelyek reálisak. Egyfelől tervezni és ösztönözni kell a tudományok művelését. Ez nemzeti tőke, s minél nagyobb ez egy országban, annál többször és eredményesebben gyümölcsöztetheti a társadalmi gyakorlat. Zseniális uj felismeréseket nem lehet tervezni, de azt igen, hogy bárhol a világon született tudományos eredményeket a magunk használatára összegyüjtsünk. Másfelől tervezni lehet és kell a tudomány közreműködését gyakorlati feladatok megoldásához. Hogyan lehet ezt tervezni, ki tudja jobban megmondani, hogy a 9