Tudományszervezési Tájékoztató, 1970

1. szám - Szemle

TUDOMÁNY ES GYAKORLAT A tudomány termelőerő, a tudományos kutatás termelő szolgáltatás, akár uj ismereteket tár fel, akár ismereteket alkalmaz, akár rutinmunkát végez. "A politika és a tudomány érdekeinek helyes egyeztetése" áll az irányelvekben "azt jelenti, hogy a tudósok elsődleges feladata —politikai felelősségük és aktivitásuk, a tudományos eredmények gyakorlati alkalmazásában való érdekeltségük fokozása mellett— a kutatás a politikáé /a megfelelő irányitó szerveké/ pedig a tudomány által kidolgozott javas latok, alternativák közül mi valósitható meg a mindenkori társadalmi gyakorlatban." A KUTATÓ HELYE A TÁRSADALMI MUNKA MEGOSZLÁSÁBAN Hol van hát a helyük a kutatási iparágban dolgozóknak a társadalmi munkamegosztásban? Mondhatjuk, hogy a termelésben, az oktatásban, az igazgatásban, a szociális-egészségügyi szolgáltatásban, a kulturális szolgáltatások körében vagy a politikában? Tartozik ezek valamelyikéhez is, de külön is áll ezektől. Mindenki, aki tudományos kutatásban dolgozik, beletartozik valamelyik népgazdasági termelő vagy szolgáltató ágazatba —

s annak a szakszervezetnek a tagja—, de ezenkivül a kutatók együvé is tartoznak, mint a tudományos tevékenység szektorának a részesei. Ebből a helyzetből legalábbis két érdekes dolog következik. Egyik, hogy a kutató szakterületéhez kötött. Folyamatos informáltsága, felelősségérzete, érdekeltsége, emberi kapcsolatai, érvényesülési kilátásai, probléma-érzékelései, terhei és korlátozottságai a szakmájához kötik. Erről az oldalról a kutató iparos vagy agrártudós, orvos vagy tanár, igazgatási szakember vagy közgazda. A másik pedig az, hogy a tudományt művelő —ha főhivatású akkor egészen, ha mellékhivatásu akkor e minőségében— nem pontosan meghatározott munkatel jesitményért felelős.Kutatnia társadalmi kötelezettsége és munkaviszonyából folyó kötelme, de hogy mit produkál és az mire lesz használható, nem pontosan előirható és rendszerint nem is mérhető ugy, mint más munkateljesítmények. A tudomány munkásainak tehát a más munkát végzőkkel együtt megvan a helyük a társadalmi munkamegosztásban,munkájuk is szervezhető, de más foglalkozásokhoz képest kevésbé ellenőrizhető. S maga a tudomány milyen természetű termelőerő? Végtelenül sokoldalú; magának az emberi munkának kvalifikált válfaja. Nincs a társadalmi tevékenységnek olyan területe, ahol ne lenne szerepe. Ebből folyik, hogy mindenütt felhasználható, illetőleg mindenütt szükség van rá. Korunk tudományos-technikai forradalmának éppen az a lényege, hogy a tudomány mindenre kiterjed, a társadalmi tevékenység minden területén nélkülözhetetlen szerepet tölt be.