Tudományszervezési Tájékoztató, 1970

1. szám - Szemle

esetében a müvelet egységre jutó költségek folytonosan emelkednek. Ha az egyetemek vezetői az én vállalatomnál dolgoznának, akkor minden bizonnyal megkövetelném tőlük a hatékonyabb munkát, és hogyha nem látnám hamarosan a megfelelő javulás jeleit, akkor valamennyi egyetemi vezetőt leváltanám". Ez a kijelentés természetesen túlzott, de jól mutatja azt a felfogást, amely mindjobban terjed az Egyesült Államok vezető köreiben. Mindenesetre indokolt olyan kérdések alapos megvizsgálása, mint például az, vajon az oktatás leghatékonyabb módszereit alkalmazzák-e az amerikai egyetemen, s hogy léteznek-e más, hasonló hatékonyságú, de olcsóbb megoldások. Az egyetemek az ilyen kérdésekre mindeddig nem fordítottak kellő figyelmet. Az oktatáson túlmenően az egyetemeknek mindent meg kell tenniük annak érdekében is, hogy a rendelkezésükre álló eszközökkel a leghatékonyabban folytassák a kutatási munkát. Long professzor hangsúlyozza, nem szívesen alkalmazza az egyetemek vonatkozásában a hatékonyság szót, annaíc hagyományos értelmében. Tény azonban, hogy a hatékonyság kérdése a drága és korlátozott számban rendelkezésre álló laboratóriumi berendezésekkel kapcsolatban nem hagyható figyelmen kivül. Fel kell figyelni azokra a lehetőségekre is, amelyeket az egyetemek közötti együttműködés kialakítása nyújt, különös tekintettel a költségek csökkentésére. A Cornell Egyetem például annak lehetőségét kutatja, hogyan fejleszthetné tovább hat más egyetemmel együttműködve könyvtárát. De ezen túlmenően, minden tudós és oktató számos olyan területet ismer, amelynek költségkihatásai jelentősek és ahol az együttműködés jelentős előnyökkel járhat. Különösen fontos az elektronikus számitógépek üzemeltetése területén megvalósított centralizáció és kooperáció. Természetesen nem minden együttműködési törekvés jár sikerrel , nem minden megoldás jár anyagi megtakarításokkal — mégis mindent meg kell tenni az együttműködési lehetőségek kutatása érdekében. 5. Az egyetemek oktatóinak és kutatóinak keresniük kell azokat a modozatokat, amelyek lehetővé teszik az egész országot érintő nagy kutatási programokban való részvételt az alkalmazott kutatások területén. Persze nem minden egyetemi oktató és kutató járulhat hozzá hasznosan a városfejlesztési problémák megoldásához, a levegő és vüz tisztaságának megőrzéséért folytatott harc eredményességéhez, de egyesek feltétlenül közre tudnak működni ebben, s ezért minden kutatónak keresnie kell az ilyen közhasznú munkában való részvétel lehetőségét. E problémák többsége rendkivül összetett, nehéz és interdiszciplináris erőkifejtést igényel, s nem minden múlik a tudományon. Amilyer mértékben szerepet vállal azonban a tudomány e közérdekű kérdések megoldásában, az egyetemi oktatóknak és kutatóknak is meg kell keresniük azokat a pontokat, amelyekkel kapcsolatban segítséget nyújthatnak. E pontok után kutatva ismét csak előtérbe kerül a hatékonyság kérdése, nevezetesen az, hogy különösen nagy gondot kell fordítani az egyetemi programok hatékonyságának fokozására az alkalmazott kutatásokat érintő össztársadalmi fontos54