Tudományszervezési Tájékoztató, 1970

1. szám - Szemle

tevékenységet, és mind több erőt köt le az interdiszciplináris, például a biológiai és fizikai tudományok határterületén elhelyezkedő tantárgyak oktatása. Mindehhez egyre fokozottabb támogatásra lenne szükség. Az egyetemek oktatói kara jól tudja, hogy ezen a téren nincs megállás. Ha nem indul meg oktatómunka mindig ujabb és ujabb területeken, ha nem fejlesztik állandóan tovább az oktatási és kutatási módszereket, illetve lehetőségeket, ugy ez nem megállást, hanem visszalépést, a fejlődéstől való lemaradást jelenti. A fentiek alapján tehát mit tehetnek az egyetemi oktatók és kutatók annak érdekében, hogy megszerezzék azt a támogatást, amely feltétlenül szükséges a munka továbbvitel éhez? JAVASLATOK Nem létezik egyetlen olyan megoldás sem, amely önmagában lehetővé tenné valamennyi probléma kiküszöbölését. A problémák belső egyetemi problémák és külső összefüggésekbe ágyazott problémák bonyolult keverékei. Komplex jellegük következtében bizonyos, hogy nincsen egyetlen mindent megoldó válasz: csupán számos részmegoldás viheti előbbre az ügyet. Ezek közül a legfontosabbak a következők: 1. A helyzet elemzése és az ügy érdekében folytatott viták során elsősorban azt kell hangsúlyozni, hogy az egyetem oktatási intézmény. Ennek megfelelően a támogatásnak azon módozatait kell kiemelni, amelyek az egyetem oktatási programjainak végrehajtásához szükségesek. Eddig számos különböző okból kifolyólag elsősorban az egyetemek kutatási tevékenységét hangsúlyozták, és a kutatási eredményeknek nagyobb jelentőséget tulajdonítottak mint ahogyan az ténylegesen indokolt lett volna. Ebből a szempontból nagy szerepet játszott az is, hogy a támogatás legnagyobb része meghatározott célok érdekében tevékenykedő kormányhatóságoktól származott, amelyek természetszerűleg kevésbé érdekeltek a programok oktatási részének végrehajtásában, mint konkrét tudományos eredmények elérésében. Ennek következtében elsősorban olyan tényezők alapján döntöttek a támogatás odaítélésekor, amelyek a kutatások előrehaladásával kapcsolatosak. Az oktatási munka nem olyan tevékenység, amelyet könnyű lenne elemezni, vagy amelynél látványosan kimutatható az előrehaladás. Az egyetlen mérhető nagyság a végző hallgatók száma, és igen kevés lehetőség nyilik —sőt talán egyáltalán nincs is ]ehetőség— az oktatás mélységének elemzésére, valamint annak megvizsgálására, hogy az elsajátított ismeretek milyen mértékben relevánsak azokkal a problémákkal kapcsolatban, amelyékkel a valóságos világban szemben találják a hallgatók magukat. Tény azonban, hogy az egyetemek először és elsősorban oktatási intézmények, és ezért a kormánytámogatásért folytatott küzdelem során egyre fokozottabban hangsúlyozzák, hogy a kért dotáció oktatási programokhoz 52