Tudományszervezési Tájékoztató, 1970

1. szám - Szemle

A határozatok alapján a központi alapokból jelentős összegeket forditott a kormány a természettudományok, a matematika és a műszaki tudományok területén folyó egyetemi kutatásokra. A társadalomtudományi kutatásoknak is jutott támogatás, és a legutóbbi időkben a humán tudományok is részesedtek a kormány anyagi ráforditásaiból. A támogatás legjelentősebb része azonban mindvégig a természettudományokra koncentrálódott. A JELENLEGI HELYZET Az eddig kapott támogatást elismerve Long professzor felhivja a figyelmet arra a jelenségre, hogy az oktatás és kutatás támogatására forditott összegek növekedési üteme visszaesett, sőt a legutóbbi évben a támogatás összege abszolút értékben is csökkent. Az NSF /National Science Foundation - Országos Tudományos Alapitvány/ arra kényszerült, hogy a tervezett egyetemi kiadásokat 20-30 %-kal csökkentse. Hasonló, bár valamivel kisebb mértékű csökkentésre kényszerült az orvostudományi kutatásokat és oktatást finanszirozó NIH /National Institutes of Health Nemzeti Egészségügyi Intézet/. A kialakuló helyzet mind közvetlen kihatásait, mind pedig távlati következményeit illetően komoly aggodalomra ad okot. Sulyosbitó körülmény, hogy ugyanakkor változatlan az egyetemi hallgatók számának növekedése. így tehát az egy fő hallgatóra jutó támogatás összege még akkor is csökkenne, ha az egyetemeknek juttatott állami támogatás változatlan szinten maradna. Ugyancsak széles körű aggodalmat váltott ki, hogy a helyzet fent ismertetett alakulását a tudományos munkával és az oktatással szemben mutatott általános közöny jelei kisérik. Talán túlzott lenne azt állitani, hogy antiintellektuális irányzat lépett fel Washingtonban, de a közvélemény kétségtelenül mind több jelét adja a tudomány hasznosságával, és ezzel kapcsolatban a tudomány és az oktatás támogatására forditott összegek indokoltságával kapcsolatos kételyeinek. A diákok egyre radikálisabb magatartásából kifolyólag ellenérzés nyilvánul meg magukkal az egyetemekkel szemben is. Mind gyakrabban hangoztatják azt a kérdést, milyen kapcsolatban áll az egyetemek tevékenysége az országot érintő legalapvetőbb problémák megoldásával, különös tekintettel a polgárjogi egyenlőségre. Az egyetemi kutatók és oktatók meglepetéssel tapasztalják ezeket a megnyilvánulásokat, hiszen ugy látják, hogy tudományos munkájuk jó eredményekkel jár. Ugyanakkor az egyetemek mind több nehézséggel küzdenek. A hagyományos tudományágak területén igen nagyok a bővitési igények. Az egyetemeken a hallgatók összlétszáma nő, igy uj oktatási és kutatási lehetőségek biztosítására lenne szükség. A kutatás drága, a felsőoktatás ugyancsak költséges és nyilvánvaló, hogy mind a kettő a jövőben jelentős anyagi eszközöket köt le. Ezen túlmenően, állandóan felmerülő követelmény az uj meg uj tantárgyak bevezetése. így például az egyetemeknek néhány év alatt nagymértékben fejleszteniük kellett az elektronikus számítástechnikával kapcsolatos oktatói 51