Tudományszervezési Tájékoztató, 1970

1. szám - Szemle

Az első feltétel, hogy legyen egy olyan szervezőerő , amely le tudja küzdeni a különféle ellenállásokat; ezek egyaránt eredhetnek objektiv nehézségekből vagy bármilyen más személyi okból. Ilyen szervezőerő lehet magasabb szerv megbízása, ha ezt a kooperáció szervezésével megbizott realizálni is tudja; tehát ez esetben bizonyos személyi feltételeknek is meg kell lenniük. Megeshet, hogy elismert tudós tekintély külön megbízás nélkül is képes eredményes együttműködést összehozni. A leghatékonyabb szervezőerő azonban az anyagi eszközökkel való rendelkezés, a kooperációban résztvevő kutatások teljes vagy kiegészítő finanszírozása. Mindezeknek sokféle kombinációja lehetséges, csak egy módszer nem vált be: a megbizások és bürokratikus előirások rendszere, ha ahhoz személyi vagy anyagi erő nem társul. A másik feltétel: megfelelő program kidolgozása. A programozásnak kiművelt tudománya van, a gyakorlat is bőségesen szolgál sikeres és kevésbé sikeres példákkal, mégis egy-egy uj kooperációs program kidolgozása korántsem eleve biztosított. Nem elég a megfelelő sémákat megtalálni, az emberi relációkat is összhangba kell hozni, továbbá az éppen megfelelő megoldást kell megtalálni a részmunkák zsűrizésére és a célt szolgáló kutatások egészébe való beillesztésére. Mindez olyan követelményeket támaszt, hogy azt csak a tudós és a menedzser együttműködése teljesítheti. A tapasztalat pedig azt mutatja, hogy nálunk legtöbbször éppen a menedzseri képesség a szük keresztmetszet. A harmadik feltétel: kollektiva jöjjön létre, függetlenül attól, hogy a közreműködők más-más kutatóhely kötelékébe tartoznak. Ez nem jelent okvetlenül egyetértést, de minimális feltételként megköveteli a vitaképességet. Eleve kudarcra itélt az olyan kooperáció, amelyben egymást elutasító álláspontok állanak szemben egymással. Ilyen esetben csak az a járható ut, hogy az összeférhetetlen álláspontok között megtaláljuk a közös plattformot, s ha ez semmiképpen nem lehetséges, akkor a programot, illetőleg a közreműködők körét kell módosítani. Végül, a negyedik feltétel a folyamatos irányítás, ellenőrzés és operativ beavatkozás biztosítása. Ehhez áttekinthető' nyilvántartás, az egyéni és testületi hatáskörök teljes tisztázása és a bármi okból kieső teljesítmények valamilyen pótlása, illetőleg korrigálása szükséges. Mindehhez elengedhetetlen mind az egyszemélyi felelősség, mind a zsűriző testületek működése, valamint kutatói és menedzseri képességek együttes jelenléte. A feltételek természete olyan, hogy az akár egy szakterület, akár egy ország tudományos tevékenységében korlátokat állit a teljesitőképes kooperációk megszervezésében. Egyszerűen szólva, nem lehet akármennyi sikeres kooperációt létrehozni, de különösen nem lehet az egész kutatást ilyen keretekbe fogni. Ebből törvényszerűen csak bürokratikus üresjárat lesz, tenger papirral és semmi eredménnyel. Kiválasztani a szükséges és lehetséges kooperációk területét, ez a tudománypolitika és tudományszervezés legkényesebb és legkockázatosabb feladata. Mindez érvényes a nemzetközi kooperációkra is, megtetézve azzal, hogy a feltételek ilyen relációkban többszörösen nehezebben 21