Tudományszervezési Tájékoztató, 1970
1. szám - Szemle
teremthetők meg. Ebből az is következik, hogy sokkal kevesebb teljesitőképes nemzetközi kooperáció hozható létre, mint belföldi. A kölcsönös információcsere azonban lényegében pótolni képes a megszervezett kutatási kooperáció hiányát. A jól szervezett kooperációk feltételei olyan nehezek, a sikertelen kooperációk tapasztalatai olyan elriasztóak, hogy érthetően a kutatóhelyi kollektívák is, az egyes kutatók is általában húzódoznak a kooperációkban való részvételtől. Mégsem hátrálhatunk meg. Annyi tartalék rejlik a kutatóhelyek szervezett együttműködésében, annyira elengedhetetlen módja ez nagy kutatási feladatok megoldásának, hogy frontáttörést kell elérnünk e téren. Az irányelvek félreérthetetlenül meghatározzák mit kell tennünk: országos szinten is, az Akadémia és a minisztériumok körében is meg keli találni azokat a kutatási feladatokat, amelyek megoldására a szükséges erők koncentrálásával szervezett kooperációkat kell létrehoznunk. Az irányelvek pontosan meg is határozzák az ágazati felelősségeknek azt a körét, ahol a kezdeményezéseket meg kell tenni: - a természettudományok és társadalomtudományok körében az Akadémiáé, - a műszaki tudományok körében az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságé, - az orvostudományok területén az Egészségügyi Minisztériumé, - országos programok tekintetében pedig a Minisztertanács Tudománypolitikai Bizottságáé a kezdeményezés joga és felelőssége. Végül, alapvető szemléleti kérdés, hogy társadalmi szükségletek kielégítését elsősorban eredeti hazai kutatástól , vagy külföldről átvehető tudományos eredmények felhasználásától várjuk-e? A korábbi időszakban eluralkodott nálunk az a felfogás, miszerint azért vannak a kutatóintézetek, hogy eredeti kutatási eredményeikkel oldják meg a szakterületükön jelentkező igények kielégítését. Ez természetesen merő illúzió, valamiféle sajátságos autarchikus szemlélet rövidlátása. Eredményei is ennek megfelelőek: a sok eredeti kutatás mellett vagy megvettünk külföldi licenciákat, illetőleg más kutatási eredményeket, vagy fejlődésünk látta kárát. Nagyon időszerű ezért e tekintetben is az irányelvek figyelmeztetése: "Meg kell teremteni az aktiv licenciapolitika, a bővebb szellemi termékcsere feltételeit. Jelentősebb anyagi eszközöket igénylő kutatások megkezdése előtt elemzés alapján kell eldönteni, hogy kizárólag hazai kutatás, illetőleg részben vagy egészben külföldről megvett ismeretek felhasználása gazdaságosabb-e számunkra." Tulajdonképpen itt is kooperációról van szó, pontosabban arról, hogy egyegy kutatóhely ne zárkózzék be a maga körébe azzal a feltevéssel, hogy maga megoldja a kitűzött problémát, hanem tárja ki a kaput a világ felé, s elsősorban arra koncentrálja erejét, hogy összegyüjtsön mindent a világból, ami csak szóbajöhet. Ez a legtöbb esetben olyan egyszerű kooperáció formájában is gyümölcsöző, hogy —a szakirodalmi források felhasználásán tul— speciális tájékozódást szerez egy-egy kutató, s meg is látogatja az érdekesebb kutatóhelyeket. 22
