Tudományszervezési Tájékoztató, 1970

1. szám - Szemle

szaktudományon belüli vagy kivüli véleményekre lehet-e inkább alapozni a helyes és hatásos fellépéseket. Ezért nagyon indokolt az óvatosság: csak bizonyos szintet elért konfliktusok esetén indokolt valamilyen beavatkozás. Van azonban országos , minden tudományterületre kiterjedő tudományos közélet. Ennek a minősitése nem könnyű és csak bizonyos időközökben és nagy körültekintéssel szabad ilyenre vállalkozni. Az irányelvek magukra vállalták ezt a megitélést a mostani időszakra, s ezt el is kell fogadnunk. Ez a megítélés alapvetően pozitív, azonban számos problémára, sőt kritikus elemekre is rávilágít. Ilyenek: fiatalabb kutatók közéleti aktivitása nem megnyugtató, a személyi állomány túlzottan megmerevedett, léteznek tudományos monopóliumok és a tudományos minősités is számos fogyatékosságot mutat. E komoly megítélésből következtetéseket kell levonni és tenni is kell valamit. Nagyon sok mindent lehet tenni, de a legfontosabb, hogy mindenki a maga helyén tegyen valamit: az Akadémia, az egyetemek, a minisztériumok, a kutatókollektivák. S a legdöntőbb, hogy a tudományos közélet alakításának legyenek országos fórumai. Azuj helyzetben ilyenekké kell válniuk az Akadémia tudományos testületeinek —ezt szolgálja az akadémiai reform—, legfelső állami szinten pedig a kormány Tudománypolitikai Bizottságának; de fontos országos fórumok az OMFB és a tudományos társaságok is. A sikeres továbbfejlődés azon múlik, lesz-e elég aktiv erő, amely e fórumokon ki tudja váltani a tudományos közélet fellendülését és sok tekintetben tisztulását. Ez lehetséges és szükséges. A KUTATÓHELY SZERVEZETI PROBLÉMÁI Kis kutatóhelyeken kisebbek ezek a problémák. Az ilyenekben tulajdonképpen háziipari módszerekkel szervezik a kutatómunkát^ s ez nem a legrosszabb, A tudományos vezető állandó kapcsolatban van a munkatársaival, s a tervezést, a vitákat, a módszerek kialakítását, az eredmények megvitatását, a munkatársak személyi megítélését, ujak felvételét a külön nem is szervezendő kollektive végzi a vezető kisebb vagy nagyobb mértékben döntő szerepének érvényesülésével. Az adminisztratív és gazdasági ügyeket is, a vezető hajlamaitól függően, vagy maga a főnök közvetlenül irányítja, vagy arra alkalmas munkatársára bizza ezt. Ez a szervezési forma hol jobban, hol kevésbé jobban működik, de valahogyan mindenütt működik és együttvéve a sok ilyen kis intézet jó átlagot mutat. Tulajdonképpen csak egy igazi probléma adódik a kis kutatóhelyekkel kapcsolatban: helyes-e fenntartani ezeket, vagy a tudományos-technikai forradalom korában az ilyen háziiparszerüen működő kis intézetek elvesztették létjogosultságukat és nagyobb intézetekbe kell koncentrálni őket. Szilárd meggyőződésem, hogy nem vesztették el a létjogosultságukat és védeni kell őket. Először, léteznek tudományágak, amelyek a mi országunk méretei között nem is igényelnek nagy intézetet. Másodszor, akadnak tudományágak, amelyekben nagy 16