Tudományszervezési Tájékoztató, 1970

1. szám - Szemle

AZ ÖSZTÖNZÉS KÉRDÉSE Tulajdonképpen mindenféle ösztönzés hatékony: az anyagi és a morális társadalmi elismerés egyaránt hat, és a tudomány az a szféra,ahol mindegyiknek nagy befolyása van.Működik is nálunk sokféle ösztönzés, ebben nincs hiány: a személyi fizetés, a különféle dijak és prémiumok, a cimek, az akadémiai tagság, a kandidátusi és doktori fokozat, az állami dijak, a hazai és nemzetközi fórumokon való megjelenés lehetőségei stb.De az,hogy kellően hassanak és olyan irányokban, ami a tudomány saját fejlődésének és a társadalmi szükségleteknek megfeleljen, mégis bonyolult kérdés és sokféle nem kivánt hatással is számolni kell. Éppen ezért két tényező külön figyelmet érdemel /nem beszélve most az anyagi ösztönzés legnagyobb és legáltalánosabb hatásáról/. Egyik a személyi hatás. Idősebb.tekintélyes tudósok kritikája és elismerése: ez a legtömegesebb hatás és ennyiben ez a legnagyobb jelentőségű és a legveszedelmesebb.Ha ebben tévedés van, akár a túlbecsülés,akár az alábecsülés irányában —akármi okból következzék be—, ez értékes tudományos pályákat tehet tönkre vagy értékteleneket juttathat hatalomhoz. És mivel ebben érdekek is találkoznak vagy ütköznek, nagyon nehéz elkerülni a veszélyeket. Egyetlen orvosság van: szigorú belső normák tiszteletben tartása. A másik nagyon gyakorlati dolog. Hogyan és mire ösztönöz a kutatói helyekre szóló időleges megbizás. Ezt most kezdjük bevezetni. Az előzetes hatás nem jó: biztonságukat, vállalkozókedvüket és kutatási szabadságukat féltik ettől a kutatók. De jóra is fordítható ez a hatás, hiszen a világon sok helyen bevált. A gyakorlat dönti el a sikert vagy a kudarcot: ha meggyőző többségében a komoly közitélet szerint a jó erők megerősítést kapnak, a nem odavalóknak pedig meg kell válniuk a kutatási poziciótól, akkor ez a rendszabály be fog válni és ösztönző ereje nagy lesz. Erre természetesen nincs garancia, de lehetőség és kilátás van. A TUDOMÁNYOS KÖZÉLET A szubjektiv tényezők összessége a tudományos közélet. A tudományágak között elég nagy az elszigeteltség, tehát minden tudományterületnek megvan a maga atmoszférája. Végletesen eltérők akadnak ezek között, de ez nem is lehet másképpen, s minden szakterület a maga sorsának kovácsa. Persze, nem megváltoztathatatlan sors ez, de egycsapásra nem is fordítható meg. Egy-egy személyiség feltűnése vagy lehanyatlása, egy-egy adminisztratív vagy érdemi döntés lényegesen befolyásolja a helyzetet, azonban átalakítani vagy jól kialakult szakmai légkört fenntartani csak kollektívák folyamatos erőfeszítésével lehetséges. Sokféle folyamat együttes hatása alakítja a tudományos közélet légkörét minden szakterületen, s ezt befolyásolni lehet. Az irányitószerveknek vannak eszközeik erre, de nem jósolható meg, hogy 15