Tudományszervezési Tájékoztató, 1970

1. szám - Szemle

A TUDOMÁNY SZABADSÁGA Erről lehet politikusán, demagóg módon beszélni és lehet hallgatni. Az irányelvek egészen komolyan beszélnek erről. "A tudomány müvelésének elengedhetetlen feltétele a tudomány helyesen értelmezett szabadsága. Nincsenek olyan, társadalmi gyakorlatunkkal, társadalmunk fejlődésével összefüggő, valóban tudományos problémák, amelyek kutatása és elemzése ideológiai szempontból ne állana érdekében a szocializ­must épitő népnek. A természetben pedig eleve nincsenek reakciós tények, csak a té­nyekből levont következtetések lehetnek helytelenek, károsak. A tudományos munka nem kényszeríthető előirt következtetésekre." Még tovább: "A tudósnak fel kell ismernie a társadalom igényeit, számolnia kell az ország lehetőségeivel, a kutatási feladatok megválasztásában ezekre figyelmet kell forditania. A párt szervei mindenekelőtt a társadalmi igényeket helyesen felismerő és azokhoz kapcsolódó kutatómunkát támogat­ják, de lehetőségeinkhez mérten helyt adnak a tudományos megismerést szolgáló egyéni kutatási elgondolásoknak is. A társadalmi fejlődés igényeinek ismeretében a tudósnak joga, hogy szabadon képviselje tudományos meggyőződését, s önállóan válassza meg tu­dományos munkamódszereit." E szubjektiv tényező reális szemlélete valóban az, hogy mind a kutatásban, mind a kutatási eredmények közlésében vannak társadalmi kötöttségek, ugyanakkor sza­badságnak is kell lennie. E kettő viszonylagosan leghelyesebb ará­nyát kell megtalálni, illetőleg kialakítani és azután ezt védeni, megőrizni. Eh­hez pedig kettő kell: tudósok, akik kivívják és élnek vele, s a politikai-gazdasági és társadalmi vezetés, amely korlátozza magát abban, hogy csak a közvetlenül neki tetsző tudományos tevékenységet engedje szóhoz jutni. Ebből a szempontból a helyzet nem rossz és az irányelvek reális normákat állitanak fel. Ezek azonban általános el­vek, és érvényesülésük szakterületenként nagyon eltérő. Alsóbb pártszervek és különö­sen minisztériumok körében nem mindenütt felel meg ennek a gyakorlat. E vonatkozásban a legfontosabbnak itélem, hogy maguk a tudomány művelői tartsák magukat a helyesnek elfogadott normákhoz és védjék magukat. Tudom, hogy ez nem könnyű, mert egy minisztériumnak sok eszköze van ahhoz, hogy akaratát keresztülvigye. Mégis, a tudomány művelőinek kell nagyon vigyázniuk, mert a kutatás és a lehetséges közlések társadalmi érdekeket is szolgálnak. Ha irá­nyitószervek megakadályoznak bizonyos kutatásokat vagy közléseket, akkor önmagukat fosztják, meg olyan helyzetmegítéléstől és információktól, amiket sehonnan más forrás­ból nem kaphatnak meg. Ennek a hiánya pedig a szóbanforgó ügynek is, és végső sorban az illető irányitószervnek is kárára van. 14

Next

/
Thumbnails
Contents