Tudományszervezési Tájékoztató, 1969

1. szám - Szemle

inflációja következett be. Széleskörű versengés indult meg azért, hogy a kutatók elérjék saját témáik OTTKT-beli témává minősitését. Az ilyen minősitést végző koordináló bizottságok az esetek többségében nem is tudtak e versengésnek és az abból következő —különféle formákban és módokon jelentkező— "nyomásnak" ellenállni. Végeredményben: ahelyett, hogy az OTTKT játszott volna befolyásoló szerepet, az OTTKT-t magát befolyásolták. így fordult visszájára a gyakorlatban az eredetileg nagyon is progressziv elgondolás. Az OTTKT tényleges befolyásoló hatást csak viszonylag szük körben, kevés esetben gyakorolt és gyakorolhatott a kutatásokra. Ezen a helyzeten a kutatóhelyi tervek felsőbb szintű jóváhagyásának rendszere sem változtatott, mert ez a jóváhagyás az esetek többségében formál isnak "bizonyult. Az irányitó szerveknek nem volt lehetőségük arra, hogy érdemben elbirálják kutatóhelyeik kutatási terveinek helyességét. Erre általában magukat az irányitó szerveket sem igen ösztönözték, mert többségük /ipari, mezőgazdasági, közlekedési, stb. minisztériumok/ kutatásirányitás problémái eltörpültek termelésirányítási és egyéb problémáik mellett. TERV ÉS TUDOMÁNYPOLITIKA Az OTTKT-t az akkori —lényegében helyes— tudománypolitikai elvek és célok alapján dolgozták ki. Elsődlegesnek azonban nem a tudománypolitikai stratégia és taktika kidolgozását tekintették, hanem az OTTKT kimunkálását. Számos fontos tudománypolitikai elv és cél nem is került dokumentálásra, és nem is vált közismertté. Csak a végeredmény: az OTTKT került lebontva az érdekeltekhez. Ebből komoly problémák fakadtak. Eleve kizárták annak lehetőségét, hogy az adott tudománypolitikai elvek és célok érvényesítését más módon is megkíséreljék. A legfontosabb kutatási igények és a tényleges kutatómunka közötti összhang megteremtésére például több járható ut is kinálkozott: a kiemelt kutatások kiemelt finanszírozása, a kutatóhelyek érdekeltségi rendszerének megfelelő átformálása, speciális ösztönzők alkalmazása, szorosabb kapcsolatok kiépitése a kutatási eredmények kidolgozói és felhasználói között. Mindezt a kutatási főfeladatok bármilyen kiváló tervezése sem pótolhatta. A "mindent egy lapra feltenni" elv érvényesülése miatt veszélybe került a legfontosabb tudománypolitikai célok megvalósulása. A tudományos közvélemény először általában örömmel és nagy várakozással fogadta az uj tervrendszert, de a közhangulat csakhamar az OTTKT ellen fordult. Ebben szerepet játszott az adminisztrációs tervezési módszerek elburjánzása, a papirmunka indokolatlan megnövekedése, a kialakult sokcsatornás tervajánlási és tervjóváhagyási rendszer felesleges bonyolultsága. Az uj kutatástervezési rendszert sokan csakhamar bürokratikusnak bélyegezték. A kritika éle 24