Tudományszervezési Tájékoztató, 1969

1. szám - Szemle

AZ OTTKT ÉS A KUTATÁSIRÁNY

ITÁS RENDSZERE Kutatásirányitási rendszerünk feladatainak megoldásánál —a gazdasági irányítás analógiájára— korábban legfontosabb, sőt majdnem kizárólagos befolyásoló eszköznek: a központositott kutatástervezést tekintették. Az uralkodó felfogás szerint a tervszerű befolyásolás és a központositott tervezés lényegében azonosult egymással. Emiatt tulajdonképpen elmaradt a kutatásirányitási rendszer akkori legfontosabb feladatainak meghatározása, s helyettük ugyanezeket a feladatokat lényegében a kutatástervezés /pontosabban: az OTTKT/ feladataiként fogalmazták meg. Ma már közismert, hogy a tervezési rendszer minden irányitási rendszernek csak egyik elemét képezheti, s az irányitási rendszer egésze csak akkor töltheti be normálisan funkcióit, ha fő elemei /l.a tervezés rendszere, 2.a közvetlen, illetve közvetett szabályozók rendszere és 3.az irányitás szervezetének és szervezeti kapcsolatainak rendszere/ egymást kölcsönösen kiegészitve és egymással kölcsönösen összehangolva, e funkciók betöltésére legalkalmasabb komplex mechanizmust alkotják. A fenti indokolatlan azonosításból következően, kutatásirányitásunk rendszerében eleve nem jöhetett létre ilyen komplex mechanizmus. Az OTTKT rendszerét majdnem kizárólag arra alapozták, hogy a tervkötelezett kutatóhelyek vezetői és kutató kollektivái, a "felülről" megtervezett —direktiva jellegű— kutatási főirányok /főfeladatok/ ismeretében, azokat a vonatkozó legfontosabb kutatási igényeknek megfelelő tématerveket alakitsák ki, és erőiket, eszközeiket ezek elsősorbani megoldására koncentrálják, Az, hogy ez többnyire nem igy történt, nem egyszerűen állampolgári fegyelem kérdése, hanem sokkal inkább mechanizmusbeli okokkal magyarázható. Különböző deklarációkon és tervdirektivákon kivül, semmilyen más közvetlen vagy közvetett hatóerő /szabályozó/ nem terelte ugyanilyen irányokba a kutatóhelyek kutatási tevékenységét, sőt sokkal inkább teret kaptak ellentétes irányokba ható ösztönzők. A kutatóhelyi kollektívák egész akkori érdekeltségi rendszere arra nyújtott elsősorban! ösztönzést, hogy témáik kiválasztásakor és müvelésekor saját egyéni érdekeiket /kedvenc téma kutatása, disszertáció készitése, korábban megkezdett kutatási irányok továbbmüvelése, stb./ messzemenően, sőt kizárólagosan érvényesítsék. Kutatóintézeti igazgatók panaszkodtak arról, hogy intézetükben képtelenek érdemi befolyásolást gyakorolni kutatóik témaválasztására. Ezen a helyzeten az OTTKT bevezetése sem változtatott, mert az érdekeltségi rendszer, a közvetlen és közvetett szabályozók rendszere lényegében változatlan maradt. Az OTTKT egyik lényeges alapelve volt a tematikai kiemelés és koncentrálás. Bevezetésének első éveiben viszont az OTTKT-beli kutatások nagyfokú 23