Tudományszervezési Tájékoztató, 1968

6. szám - Szemle

jesitésébe a gazdasági élet és a különböző állami szervek képviselőit is. A bizottságok konzultálnak az érdekelt tudományos intézetekkel, tudományos egyesületekkel, valamint az érintett gazdasági ágazatok vezetőivel, értékelik a helyzetet és tudományáganként meghatározzák a fejlesztés szükségességét. A bizottságok nem dolgoznak ki részletes kutatási programokat,hanem csak a fejlesztés alapvető irányait és dimenzióit határozzák meg. Egyidejűleg értékelik az előirányzott fejlesztés megvalósításához szükséges feltételeket, valamint az egyes társadalmi tényezők /ipar, kereskedelem, mezőgazdaság, stb./ várható szerepét ebben a fejlesztésben. Az értékelésben külön kiemelik és meghatározzák azokat a tudományos tevékenységeket, amelyek megvalósításához társadalmi érdek fűződik, ezért ezeket a Szövetségi Kutatási Alap terhére kell finanszírozni. A fentiekhez hasonlóan dolgozzák ki programjukat az egyes köztársaságok tudományos tanácsai, mindenkor szem előtt tartva saját feladataikat, érdekeiket és a rendelkezésre álló anyagi eszközöket. A köztársaságok parlamentjei megvitatják ezeket a keretprogramokat és jóváhagyják a megvalósításukhoz szükséges anyagi eszközöket. Azok a tudományos intézetek, amelyek a teljes gazdálkodási önállóság alapján működnek, természetszerűleg maguk dolgozzák ki kutatási programjukat és határozzák meg az ehhez szükséges beruházási összegeket. Ezek az intézmények arra törekszenek, hogy programjuk iránt felkeltsék a társadalmi alapok, vállalatok érdeklődését, hogy ilymódon biztosítsák a programjuk végrehajtásához szükséges anyagi fedezetet. A TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK KOORDINÁLÁSA A kutatási tevékenység koordinálása érdekében Jugoszláviában szintén sajátos eszközöket használnak fel. Közvetlen adminisztratív jellegű módszereket nem alkalmaznak. Az alacsonyabb szinteken kidolgozott tervek nem okvetlenül és szükségszerűen alkalmazkodnak a felsőbb szintek terveihez. A koordináció alapelve a saját érdeken alapuló önkéntesség. Az alkalmazott és fejlesztési kutatásoknál a koordináció a gyakorlatban többnyire ugy jön létre, hogy a kutatóintézet és az érdekelt gazdasági szervezet közvetlenül együttműködik. Ennek során vagy a vállalatok fogadják el az intézet kutatási programját)vagy az intézet vállalkozik arra, hogy megoldja a vállalat speciális kutatási feladatát. Ilyen esetekben azonban gyakran problémaként vetődik fel a párhuzamos kutatások kérdése. A jugoszláv tudományszervezők a párhuzamosságot nem tartják eleve negativ jelenségnek. A párhuzamosság egyúttal versengést is jelent: egyrészt elősegítheti az eredményesebb kutatómunkát végző munkahelyek kiválasztódását, 950