Tudományszervezési Tájékoztató, 1968
1. szám - Szemle
gondolások még nem kristályosodtak ki. Price még annak a velemenyenek is hangot ad, hogy a tájékoztatás hagyományos rendszere /folyóiratokon, könyveken keresztül stb./ lassan értelmét veszti. A láthatatlan kollektívák zárt alakzatot képeznek. Az információk cseréje a kollektívák között elsősorban a vezetők szintjén megy végbe. Az egyes kollektívák eredményeiket oly módon igyekszenek hasznosítani, illetőleg bevezetni, hogy más kiválasztott csoportokkal közlik azokat, s ezek a csoportok ugyancsak láthatatlan kollektívát képeznek, de már más területen működnek, A láthatatlan kollektívák kialakulása bizonyos mértékig ugyancsak ellensúlyozza az adaptációs fékezés jelenségét. Nalimov rámutat arra, hogy a Szovjetunióban is rendkívüli fontossággal bir a láthatatlan kollektívák kialakítása. Ennek alapját képezik a továbbképző tanfolyamok, rendszeres megbeszélések, látogatások, melyek alkalmával kapcsolatba kerülnek egymással a különböző intézményeknél, vállalatoknál azonos jellegű problémákkal foglalkozó szakemberek. A láthatatlan kollektívák gyors kialakítását nagymértékben elősegítheti a "preprintek" rendszerének kifejlesztése, a telefonhálózat, a telexhálózat ilyen céllal történő bővitése. Különösen fontos továbbá annak a helytelen szemléletnek a leküzdése, mely egyes vezetőknél jelentkezik, akik ugy vélik, hogy a vezetésük alatt dolgozó szakemberek eredményeit ne terjesszék az egész országon belül láthatatlan kollektívák keretében, hanem csupán és kizárólag az adott intézmény vagy vállalat javára kamatoztassák azokat. Felmerülhetnek végül etikai jellegű problémák, hiszen a láthatatlan kollektíva vezetőjének nincsen hivatalos megbizása, kinevezése, hatásköre, minden a kölcsönös, hallgatólagos megegyezésen, tekintélyen alapul. Érdekes jellegzetesség a Szovjetunióban, hogy a láthatatlan kollektívák kialakítása nem nyújt megfelelő védelmet az adaptációs fékező hatás jelensége ellen. Ennek okát Nalimov abban látja, hogy amint egy láthatatlan kollektíva Ismertté válik, népszerűsége megnő, ugrásszerűen megemelkedik a konzultációk száma. Ezekre a konzultációkra természetesen szükség van és megfelelő szinten folytatva igen hasznosak, de problémát okozhat, ha az érdeklődés, tanácskérés nem tudományos jellegű és szinvonalu. Ilyen esetben ugyanis feleslegesen vonja el a legkiválóbb szakemberek drága idejének jelentős részét. A fentiekből kifolyólag igen hasznos lenne,ha a konzultációkat bizonyos szakértői dij kifizetéséhez kötnék. A szakértől dij fizetésének kötelezettsége megfontolásra késztetné az embereket és vállalatokat, s biztosítaná, hogy csak megfelelő szinvonalu problémákkal forduljanak egy szakterület láthatatlan kollektívájához, továbbá anyagi alapot teremtene konzultációs központ felállításához. Az ilyen központ annak megfelelően növekednék, milyen Igény jelentkezik valamely tudományos területen végzett szaktanácsadásra. A konzultációs központok hálózatának