Tudományszervezési Tájékoztató, 1968

1. szám - Szemle

Láthatjuk, hogy e ráfordítások növekedésének üteme 1966-ban, —ha viszonylag kismértékben is, de— ismét fokozódott, jóllehet a kutatási ráfordításokon belül a beruházások összege az előző évihez képest 50 millió Ft-tal /7 o/o-kal/ csökkent. A TUDOMÁNYOS KUTATÁS RANGJA Ismeretes, hogy a tudományos-technikai haladás meggyorsítása érdekében világszerte viszonylag gyors ütemben fejlesztik a tudományos kutatásokat. Ennek eredményeként a kutatás egyre inkább a társadalmi tevékenység egyik leggyorsabban fejlődő szektora. Hazánkban is kivánatos lenne, ha ez a tendencia jobban érvényesülne. Jóllehet már számos párt- és kormányhatározat világosan és egyértelműen kidomborította a hazai tudományos kutatások nagy és egyre növekvő szerepét és jelentőségét társadalmi-gazdasági problémáink megoldásában, ez nem realizálódott kellőképpen a tudományos kutatás évenkénti fejlesztését alapvetően befolyásoló konkrét döntésekben. Az állami költségvetésben például a tudományos kutatások a szociális és kulturális ágazat egyik alágazataként szerepelnek és a kutatóintézményekre is lényegében ugyanolyan szabályok érvényesek, mint például az óvodákra, szinházakra, kórházakra. Ez a körümény, pontosabban a tudományos kutatás rangja megfelelő kiemelésének hiánya önmagában is nagy mértékben fékezte és fékezi a költségvetésből támogatott kutatások fejlődését. Elméletileg tisztázott, hogy a tudományos kutatómunka a maga eredményeivel kisebb-nagyobb mértékben hozzájárul a nemzeti jövedelem, és ezen keresztül a társadalmi jólét emelkedéséhez. Ezt a hatást, annak mértékét, nagyságrendjét azonban konkréten nem ismerjük, mert igen szövevényes áttételeken keresztül érvényesül, amelyeknek konkrét mechanizmusát még nem sikerült teljes mértékben feltárni és számszerűsíteni. Gyakorlatilag azonban a kutatást még ma is olyan szektorként kezelik /például a nemzeti jövedelem számításokban/, amely nem termeli, hanem kizárólag csak fogyasztja a nemzeti jövedelmet. Érthető, hogy az ilyen felfogás szintén fékezően hat a kutatások fejlődésére, és hozzájárul ahhoz, hogy a kutatási ráfordítások aránya az évenkénti nemzeti jövedelemhez nálunk —az előző években e téren megnyilvánult kétségtelen előrehaladás ellenére is— még mindig meglehetősen elmarad néhány más szo9/ cialista országé mögött. 9/ A Szovjetunióban a kutatási kiadások részaránya a nemzeti jövedelemből 1958-ban 1,5 0/0, 1965-ben viszont már 3 0/0 volt, és —a szovjet közgazdászok számításai szerint— 1967-ben elérheti a 4 o/o-ot. = Tudományszervezési Tájékoztató, I967.I.sz. 120-121.p. 18