Tudományszervezési Tájékoztató, 1968

1. szám - Szemle

1965-ben 1,6 о/о, 1966-ban pedig 1,5 о/о volt a kutatási ráforditások százalékos aránya a nemzeti jövedelemhez viszonyitva. Ez a részarány csökkenés elsősorban a nemzeti jövedelem kiugróan nagy —az előző évekétől eltérően 8 o/o-os— emelkedésével magyarázható, hiszen —amint már rámutattunk— a kutatási ráforditások növekedési üteme gyorsabb volt, mint az 1964-1965- években. Az I965. évi és 1966. évi kutatási ráforditás a következőképpen oszlott meg a kutatóhelyek fő csoportjai között: 1965. 1966. 1966. évi az évben millió évben millió 1965- évinek Ft Ft a o/o-ában Kutatóintézetek 1 939 2 022 104,2 Tanszékek 225 257 114,2 Egyéb kutatóhelyek 45

2 506 112,1 Összesen

: 2 6l

6 2 78

5 106,5 Örvendetes, hogy az anyagi termeléshez leginkább kapcsolódó műszaki és agrártudományi kutatóhelyek ráforditásai alkotják az összes kutatási ráforditás zömét, pontosabban 74,2 o/o-át. Ez önmagában a kutatás céljára rendelkezésre álló eszközök ésszerű koncentrációját jelenti, amennyiben ezek az anyagi eszközök zömmel az anyagi termelés fejlődésének előmozdítására hivatott problémák megoldását szolgálhatnák. Az, hogy ez a lehetőség a gyakorlatban miképpen realizálódik, az már az érdekelt kutatóhelyek konkrét kutatási tématervezésétől, munkájuk eredményességétől függ. Az I966. évi kutatási ráforditások tudományági /ágazati/ megoszlását a 6. táblázat mutatja. /L: ЗЗ.р»/ TUDOMÁNYÁGAZATOK SORRENDJE Érdekes elemzésekre ad lehetőséget a tudományágazatok —főbb mutatóik nagyságrendje szerinti— sorrendjének bemutatása. Az 1966. évi adatokat tartalmazó összeállításban ez külön-külön az egyes fejezeteknél történik, itt viszont —a könnyebb egybevetés érdekében— egyetlen táblázatba foglalva /7. táblázat/ ismertetjük 1/ a kutatóhelyek száma, 2/ a tudományos kutatók létszáma, és 3/ a kutatási ráforditás nagyságrendje tekintetében a 41 tudományágazat közül az első 15 helyen álló ágazatokat /zárójelek között a százalékos részarány szerepel./ /L: 34.

р./ 19