Tudományszervezési Tájékoztató, 1967
1. szám - Szemle
A tudományos kutatások olymértékben tömegessé váltak, hogy külön tudományág van keletkezőben, amely magával a tudománnyal foglalkozik. Ez a —gyakran "tudományok tudományának" nevezett— diszciplína foglalkozik közelebbről a tudományos kutatások szervezésével, tervezésével, anyagi-gazdasági feltételeivel és kihatásaival, távolabbról pedig a tudományok társadalmi helyzetével, történeti szerepével. Ennek az időszaknak még a kezdetén tartunk: a tudományokról szóló tudomány a kibontakozás időszakában van. Nagyon sokféle irányzat és szemlélet kerül felszínre, sőt ugy is lehet mondani, hogy különféle divatok, áramlatok hullámzanak végig a világon, uj meg uj oldaláról világitva meg a tudományok társadalmi, történeti szerepét. /Erről a rendkivül érdekes folyamatról szinte naplószerűen tájékoztatja a tudomány iránt érdeklődő hazai közvéleményt az MTA Könyvtárának Tudományszervezési Tájékoztatója./ Nem vonható kétségbe, hogy minden olyan vizsgálódás hasznos és szükséges, amely a tudományok megnövekedett szerepének a kérdéseivel foglalkozik, s ez egyre nagyobb hullámokat verve folyik is szerte a világban. Egyaránt helyénvalónak kell tartanunk az elvi filozófiai vagy ideológiai vitákat, valamint a módszertani megközelítéseket, továbbá a tudománnyal kapcsolatos jelenségek monográfikus vagy eseti vizsgálatát is. Én azonban a következőkben nem az elvi-ideológiai vagy metodikai fejtegetéseket kivánom továbbvinni, vagy az ilyen elmélkedéseket és törekvéseket szaporítani, hanem konkrét eseti tapasztalatokkal s nék e bonyolult komplexum megvilágításához hozzájárulni. Pontosabban szólv" példaként a saját magam személyes tapasztalatait szeretném előadni egy kutaw tizéves igazgatói funkciójában. Általános indokolásra nem szorul ez a törekvés, hiszen nyilvánvaló, hogy a bonyolult, sőt zűrzavaros helyzetben, ami a tudomány körül van, minden konkrét tapasztalat, minden eseti tanulmány bizonyosan hasznos. De hogy valamennyire is használhatók legyenek az ilyen tapasztalatok, nem elég ezeket ömlesztett formában feltárni, vagy akár irodalmi eszközökkel bizonyos érdekességgel előadni. Hogy valóban tanulságosak legyenek az ilyen tapasztalatok, minél pontosabban kell feltárni őket. Éppen ezért a számitásba veendő előfeltételeket is tudatosan kell kezelnünk. Szükséges ezért, hogy saját klinikai tapasztalataim feltételeit közelebbről meghatározzam. Először azt kell figyelembevenni, hogy a szóbanforgó intézet egy felfejlődő tudományág intézete, mert az agrárökonómia tudománya az elmúlt tiz év alatt nálunk bizonyos rekonstrukción ment keresztül. Ebben szerepe volt politikai-ideológiai hatásoknak, de különösképpen szerepe volt annak a valóságnak,amellyel ez a tudományág foglalkozik. Röviden szólva, nem sok hasznát vehettük a régi tőkés agrárökonómia tudományos anyagának. Egy ideig korlátozott is volt annak a lehetősége,hogy a mai kapitalista világ agrárökonómiai tudományával kontaktusban lehessünk, s nem utolsó sorban az a történeti valóság, amely a szocialista mezőgazdaság képében előállt, 6
