Tudományszervezési Tájékoztató, 1967

5. szám - Szemle

rends zerezési nézeteiket is. Több rendszerezési szint létezik, és az, hogy valaki milyen szakterülethez tartozónak vallja magát, csak kis mértékben tükrözi a tudományok, specialitások rendszerét, sokszor csak pillanatnyi tudományos divatot elégit ki. Egy matematikus szivesebben mondja azt, hogy ő a pontsorok topológiáját kutatja, mintsem azt, hogy geometriával foglalkozik. Van, aki magát szerveskémikusnak tekinti, pedig információelmélettel foglalkozik. Vannak nem szerveskémiai osztályon dolgozó szerveskémikusok. A kutatók által megadott kis részterületeknek tehát foglalkozás-meghatározásilag gyakran nincsen jelentősége. A szakterületen belüli információs kapcsolatok a vegyiparban például általában jók. Egy fizikus-vegyész például a következőket mondta: "Mindenkit ismerek, aki az országban ebben a kutatási körben dolgozik. Jobban mondva mindenkit, aki valamilyen eredményt elért, hacsak nem olyan kutatóról van szó, aki julius hónap óta lépett be a szakmába, és kísérleteit legfeljebb az év eleje óta folytatja." A különböző specialitásuak viszont kevéssé ismerik egymást és nem sokat értenek a másik terület problematikájához. Egy tág, vagy hirtelen kifejlődött szakterületen belül a kutatóknak olyan benyomásuk támadhat, hogy sok az "idegen" közöttük. A szakterületek differenciálódása azonban a létrehozott eredményeknek olyan csekély számát eredményezheti, amely biztositja a gyors információt, a kommunikációs hálózat fennmaradását. A szakterületek és a kutatók száma megközelithetően egyforma gyorsan növekszik, és ebből Hagstrom azt az érdekes és figyelemreméltó következtetést vonja le, hogy a természettudomány információs-kommunikációs szervezete és hatékonysága az utóbbi másfél évszázad alatt alig változott. A SZAKEMBEREK SZÓRÓDÁSA A szakemberek megoszlása különféle tényezők /az intézetek kutatási céljai, az egyéni kutatási célok, stb./ által meghatározott végeredmény. Ugyanazon kutatási téma esetében vagy együttműködés vagy versengés alakul ki. Egy intézeten belül a versengésnek általában káros következményei vannak. Egy amerikai szerveskémikus nyilatkozata rámutat a szakemberek diszperziójának egy alábbi fontos okára: "Az amerikai rendszer az, hogy minden kutató egymástól függetlenül dolgozhasson. Ez a szempont hatással van az állásszerzés esélyeire is. Hiába kiváló kutató valaki a maga területén, ha szakterülete olyan, hogy azon az 605