Tudományszervezési Tájékoztató, 1967

1. szám - Szemle

kezett az ideje egy korszerű szintézisnek , amely a további kutatások 2/ alapjaul és keretéül szolgálhat . Ezt kivanja a szerző jelentésével és a hozzáfűzött kritikai bibliográfiával megoldani. Marx volt a tudományszociológiának is a megalapítója; ismert módon a társadalom felépítményét, benne a tudományt is a termelési viszonyokban megtestesült alépítménytől determináltan ábrázolta. A gondolatmenetét továbbfejlesztő tudományszociológusok a társadalomban élő gondolatrendszerek /ideológiák/ és a tudományos gondolkodás kategóriáinak határozottabb megkülönböztetésére törekedtek. A tudományszociológia második kiemelkedő képviselője Barber szerint Max Weber, aki Marx-szal ellentétben különböző gondolatrendszerek társadalmi hatásait, vallásos eszmék és gazdasági rendszerek összefüggéseit vizsgálta, a társadalmi változóként felfogott eszméknek, gondolatrendszereknek, "szellemnek" más társadalmi változókhoz /gazdasági rendszer, társadalmi strukture/ való viszonyát kutatta. A harmadik jelentős korai tudomány szociológus Karl Mannheim, a "Wissensoziologie" megteremtője. Marx gondolatmenetét folytatja és a gondolatkategóriákat szorosan összekapcsolja azokkal a társadalmi szerkezetekkel, amelyekben létrejöttek. Szerinte azonban az egzakt tudományok függetlenebbek a társadalmi alépítménytől, mint a történeti, politikai és szociológiai eszmék, elméletek, rendszerek. Barber véleménye szerint azonban Mannheim összekeverte az ismeretelméleti és a szociológiai probléma felvetést és ezért nem látta, hogy egy gondolat szociológiai szempontból relativ lehet anélkül, hogy ismeretelméleti szempontból is az lenne. UJABB IRÁNYZATOK Az elmúlt évtizedekben jelentős uj irányzatok jelentek meg a tudományszociológiában: a marxizmus továbbfejlesztése, a brit és amerikai tudományos humanizmus, az elméleti szociológia és végül a hivatalos jelentések, amelyek számának növekedése e diszciplína gyakorlati jelentőségének felismerésére utal. Bár a közelmúlt története durva példákkal /például atomenergia felhasználása/ mutatta be a politika befolyását a tudományos kutatásokra, mégsem a kérdés szociológiai feldolgozásaiból ismerjük lényeges vonásait, hanem a haladó gondolkodású tudósok megmegujuló tiltakozásaiból. A marxista tudósok a marxi elveket konkrét tudományszociológiai problémákra alkalmazták. Például egy 1931-ben Londonban megtartott kongresszuson tiz referátum tárgyalta a tudomány és a technika társadalmi vonásait. 2/ BARBER,

В.: Sociology of science. /А tudomány szociológiája./ Current Sociology, Vol.V.

2.no. Paris,

1956. UNESCO. 1б3.р.