Tudományszervezési Tájékoztató, 1966

1. szám - Szemle

és szerencsétlenséget okoznak. Jóval veszélyesebb természetük két körülményből adódik: gyártásuk nem igényel olyan koncentrált erőfeszítést, mint a nukleáris fegyvereké, s nem verik nagy dobra használatukat sem. Amitől tartanunk kell, sokkal finomabb, bonyolultabb valami. Ha az élet célja az egyéni boldogság, miért nem szerezhető meg azáltal, hogy minden rendelkezésre álló eszköz segitségével elszakadunk a valóságtól, amennyiben ez Ígérkezik a legkönnyebb útnak? Ez bizonyosan lehetséges is. Kevesen vannak, akik nem gondolnak erre, amikor a modern vegyianyagok hatásairól és a modern pszichiátriai kezelések gyakori következményeiről hallanak. A legnyugtalanítóbb az, hogy semmilyen logikus érvet nem tudunk felhozni a valóságtól való elszakadás ellen, hiszen az megszünteti bánatunkat és fájdalmunkat, s éppigy nem tudunk logikus módon érvelni a kábítószerek szedése ellen sem. Szerencsére legtöbbünkben mély ellenérzés él mindkettővel szemben. Vajon ez csak hagyományokon alapul, vagy az a tény menti meg az emberiséget, hogy magunkon és gyermekeinken keresztül inkább a való világ befolyására törekszünk, semmint valamilyen absztrakt holdogság elérésére? S azok utódai fogják benépesíteni a világot, akikben a világ befolyásolása iránti vágy különösen erős? Ijesztő kérdések ezek, melyeket köreinkben tabuként kezelnek. Ha nem tudjuk e tényezőkkel megteremteni a kellő egyensúlyi állapotot, még mielőtt az emberi elme világmegváltoztató ereje felülmulhatatlanná válik, egyre nagyobb tudásunk és a szélesebben összefüggő nagy területek megértése több szenvedést fog okozni, mint örömet, utódaink esetében inkább genetikai elkorcsosulásra vezet, mint a nemesebb embertípus megjelenésére. Említést kell tenni egy másik dologról is. A tudomány haladása az egyes tudósnak és a tudósok kisebb csoportjainak is egyre nagyobb hatalmat biztosit majd. Ez a szempont a fizikai tudományok legújabb fejlődése, például a nukleáris fegyverek kifejlesztése során került előtérbe. Ilyen fegyvert az egyes tudós nem képes előállítani, ehhez lényegesen nagyobb erőfeszítés, csoportos munka, sőt iparvállalatok bevonása szükséges. Más lehet és valószinüleg más lesz a helyzet azzal a hatalommal kapcsolatban, amit az élettudományok és a pszichológia tanulmányozása fog nyújtani. Ma már megszoktuk, hogy bizunk az egyes tudósban és aligha tudjuk elképzelni, hogy ördögi terveket forralna hatalma, ereje növelésére. Abban is bizunk, hogy a befolyás iránti vágya sem határtalan. Az előbbiek azonban nem okvetlenül érvényesek a tudósok csoportjára és az ilyen csoportok vezetőségére. E csoportokban a való világ befolyásolása iránti vágy, melyről elismertük, hogy az emberiség fenntartásának fontos tényezője, túlzottá is válhatik. Kutatásaik vagy csoportjaik nyújtotta hatalmat esetleg arra akarják felhasználni, hogy befolyásukat éppoly irgalmatlanul kiterjesszék, mint egy diktátor. Szükséges lesz-e vajon, hogy a tudományos intézetekben a pénzverdékéhez és a fegyvergyárakéhoz hasonló szigorú ellenőrzést létesítsenek? Az embert ebben az esetben is már a puszta gondolat visszariasztja. Megnyugtatónak érzem, hogy a tudományos intézmények általam jól ismert igazgatói és a laboratóriumok vezetőségei nem mutatnak különösebb vágyat arra, hogy hatalmat és befolyást halmozzanak fel. Ezek az 10