Tudományszervezési Tájékoztató, 1966

1. szám - Szemle

emberek valamennyien elmélkedő tipusu, kedves, már-már visszahúzódó emberek. Az is igaz azonban, hogy egy olyan nagy vállalat vezetéséhez, amely sok egyén együttműködésétől függ, szükséges, hogy a vezető tudjon, s olykor akarjon is élni hatalmával. Ez némelyik tudományos vezetőben rossz szokássá fajulhat, s némelyiket korrumpálhatja is éppúgy, mint ahogy hasonló helyzetek és alkalmak gyakran a politikai vezetőket is korrumpálják. Ennek ellenére, ha azokra gondolok, akik országos kutatólaboratóriumaink jelenlegi vezetői, lehetetlennek tűnik annak a veszélynek feltételezése, hogy ezek kollegáit és utódait a hatalom utáni olthatatlan vágy gyötörné. A nagy laboratóriumok szerepe és azok vezetése átvisz bennünket az általam megbeszélni kivánt második kérdéshez: a tudomány nagyarányú fejlődése következtében az annak müvelésében bekövetkezett változások. Mielőtt azonban rátérnénk erre a kérdésre, megkisérlem összegezni azt, amit a tudomány tématerülete növekedése következtében előállt uj hatásokról próbáltam kifejteni. A kérdéses fejlődést kétségkívül ösztönözni fogja a tudósok számának növekedése, mivel azt az örömöt, amihez az egyes tudós kutatómunkája során hozzájut, csak ugy lehet továbbra is magasabb hőfokon tartani, ha a tudósok érdeklődési körüket jobban elosztják a tudomány területein, s képletesen szólva nem tolonganak egymás hegyén-hátán. A tudományos kutatási erőfeszítések területének gyors ütemü bővülése bizonyos aggodalomra adhat okot. Bármely területen a siker nemcsak uj meglátásokat, hanem uj képességeket és energiákat is eredményez. Az igy előállott, és az egész világon szétszórt uj képességek és energiák nagy száma és változatossága azzal fenyeget, hogy a labilitás elemeit is magában foglalja Különös okunk van félni attól a tudástól, ami az elme működésének megértéséből fog származni, mert ez életünk és létünk okait és céljait fogja érinteni. Az emberiség, egészében véve, mindaddig virágzott, amig ezekkel a kérdésekkel szemben a hagyományos, nem pedig a kutató magatartást tanusitotta. Vajon egy fürkészőbb magatartás, mely minden bizonnyal elkövetkezik, éppoly életerőt ád majd? A TUDOMÁNY MÜVELÉSÉNEK MÓDJAI: KÉT VÉGLET Kétségtelen, hogy ha a tudomány az egész közösség jelentős vállalkozása lesz, és ha az emberiség összes erőfeszítéseiből nagy részt követel, működési módja és jellege megváltozik. Elmultak azok az idők, amikor a tudomány irányitói munkájukat könnyen, mintegy félkézzel látták el. A tudományos vezetők feladatai és felelőssége hasonlók lesznek a jelenlegi vezető kormányférfiákéhoz, vagy a nagyvállalatok vezetőiéhez. Egyetlen téves megitélés mások sokezer munkaóráját teheti tönkre — s ez a vezető számára nagyon kényelmetlen helyzetet idézhet elő nagy és valószinüleg ellenszenvező közönség előtt. A tudományos vezető-pozició a jövőben olyan feladatokat és felelősségeket ölel majd fel, amelyektől a mai tudós visszahőkölne és vissza 11