Tudományszervezési Tájékoztató, 1966
1. szám - Szemle
Az "élettelen" természetről szerzett ismereteinknek kiterjesztése az egész természetre valóban nemes feladat. Ez esetleg még annak meghatározásához is vezethet, hogy lehetséges-e, s ha igen, milyen körülmények között, az átlagos ember számára nagyobb kielégülést nyerni az élettől. Bizonyos, a következőkben bővebben kifejtendő okokból ezt nagyban befolyásolja az, mennyire növekszik azoknak a száma, akik teljes figyelmüket a tudománynak szentelik. Ha azonban ez a figyelem csak a leginkább müveit tudomány-területekre korlátozódnék, akkor itt túlzsúfoltság lépne fel, ami azt eredményezné, hogy sokan, egymástól függetlenül jutnának egyazon felismerésre. Ez a jelenség már megfigyelhető a fizikai tudományok területén. Az ilyenfajta felismerések, felfedezések azonban többé nem biztositják az egyénnek azt a jóleső tudatot, hogy hatást gyakorolt a tudomány fejlődésére, s ezek a kutatók nem is járulnak hozzá nyilvánvaló módon az ismeretek gyarapításához. Az ilyen helyzetek kialakulása — s mint mondottam, ezek éppen most vannak kialakulóban—, odavezet, hogy a kutatók a kutatás uj területére áramlanak át — s mi más lehetne vonzóbb terület, mint az, ahol ismereteinkben hézagok vannak. Az ilyen uj tudományterületekre való átáramlás azonban mégsem könnyű dolog, mivel sokkal kevesebb erőfeszitést kiván az, hogy valamit hozzáadjunk egy már meglevő, szilárd alapokon nyugvó épülethez, mint hogy bizonytalan talajra uj alapokat helyezzünk. Ebből az következik, hogy ha a tudósok száma nem emelkedik, az átáramlás igen lassú lesz. Sok más tevékeny elme érdeklődése valamely másik térület iránt azonban kétségtelenül ösztönzőleg fog hatni arra, hogy uj tudományterületeken keressék a szellemi kielégülést, és a tudósok számának növekedése ösztönzőleg hat majd az uj területek müvelésére, a másodlagos átáramlásra, ahogy ezt a jelenséget elneveztem, amikor évekkel ezelőtt ezen a témán gondolkodtam. A fentiekben leirt átalakulás kétségtelenül egészséges és kivánatos. De nem rejt-e veszélyeket? Abban az esetben nem, ha kellő lassúsággal megy végbe, és közben alkalmazkodni tudunk hozzá. A tudás uj területeinek meghóditása azonban uj szellemi erőforrásokat biztosit számunkra, olyan erőforrásokat vagy energiákat, melyek közvetlenebbül hatnak az elmére, mint azokra a fizikai feltételekre, amelyeket jelenleg képesek vagyunk megváltoztatni. Noha a nukleáris fegyverekben rejlő energiát kissé eltúlozták, annyi igaz, hogy segitségével soha nem látott mértékben tudjuk megváltoztatni a bennünket körülvevő élettelen természetet. E fegyverek monopóliumát azonban a társadalom szerezte meg és világviszonylatban jelentős alkalmazásukat csak azok engedhetik meg, akiket a társadalom ezzel a felelős hatáskörrel ruházott fel.Az is igen hasznos, hogy sokan vannak, akik felismerik a nukleáris fegyvereknek, napjaink egyetlen globális fegyverfajtájának a sajátosságait. Másrészt, ha sok más olyan eszköz állna rendelkezésünkre, amellyel bolygónkon meg tudnánk változtatni az élet feltételeit, és ha egyetlen ember sem lenne, aki valamennyi ilyen feltételt kölcsönhatásaiban ismerné, ugy az egyensúly sokkal bizonytalanabb lenne. Jelenleg sokkal több gondot okoz a veszélyes és könnyen szenvedéllyé válható narkotikumok ellenőrzése, mint a nukleáris fegyvereké, és az előbbiek ma már sokkal több boldogtalanságot 9
