Tudományszervezési Tájékoztató, 1966

1. szám - Szemle

2. A kutatási ráfordítás elégtelenségének "szektoros" vizsgálatából az következik, hogy az előrelátható konkurrenciától kell függővé tenni a jövő erőfeszítést. Emellett szólnak a következő érvek: a/ módszertanilag a kutatás közgazdasági aspektusai még ma sem nyújtanak semmit. A kutatás termelékenységének fogalma maga is szétfolyó.Nem létezik olyan erőforrás-elosztási elmélet, amelynek alapján becslést lehetne eszközölni valamely ország optimális kutatási ráfordítására vonatkozólag; Ъ/ statisztikai szempontból fenntartással kell fogadni az országok közötti összehasonlításokat, hiszen egyrészt az alapfogalmak jelentése országonként más és más /például "kutatás", "kutatási költségek", "kutató"/, másrészt meg a számok sem mindig összehasonlíthatók /különbözik az ipari nomenklatura, az információ pontossága, a statisztikai módszer/; с/ operativ sikon szem előtt kell tartani egy-egy ország konkrét helyzetét. Egyelőre semmi sem bizonyítja, hogy a kutatáspolitika feltétlenül összehasonlítható területben, fejlettségben, ipari struktúrában, kutatói potenciálban különböző országok között /például Egyesült Államok, Franciaország, Norvégia, Leopoldville-i Kongó/. 3. A szektoros megközelítésből nyilvánvaló, hogy a közgazdászok és a szakkutatók szoros együttmüködé sére van szükség; a közgazdasági diagnosztika nem nélkülözheti az ipari tevékenység, főleg a kutatók szektoronkénti információit. Ezt bizonyítja a szabadalmi és engedélyi statisztikák elégtelensége is. Ezek a kimutatások a kutatási problémák közgazdasági elemzése szempontjából néha teljesen használhatatlanok. A fenti megjegyzésekkel kapcsolatban a tudósokra hárul az a feladat, hogy először, a kimutatásokban különválasszák a fontos találmányokat a kevésbé jelentős szabadalmaktól, másodszor, felmérjék, milyen külföldi konkurrencia fenyeget bizonyos, látszólag kedvező helyzetben levő ágakat, harmadszor, tudományos prognózis segítségével megjelölték azokat az ujitásokat, amelyek a piac átalakítását eredményezik. 2. JEGYZET: A KUTATÁS TERMELÉKENYSÉGE A kutatás termelékenységével eddig semmiféle rendszeres munka nem foglalkozott, maga a fogalom is szétfolyó. A definícióhoz mindenekelőtt számba kell venni a kutatási "input" és "output" összes elemét /input: kutatók, felszerelések,szabadalmak; output: szabadalmak, gyártási engedélyek, a vállalat konkurrenciális helyzetének erősödése, vonzási effektus stb./, majd mindezeket az elemeket számokban kell kifejezni és súlyozott együtthatókkal ellátni. Csak igy lehet megállapítani a kutatás á t 1 a g о s termelékenységét.