Tudományszervezési Tájékoztató, 1966

1. szám - Szemle

А/ A probléma megoldható empirikus uton: egészen egyszerű esetekből kiinduló monográfiák veszik számba a konkrét tapasztalat alapján a kutatási input és output alkotóelemeit, majd a bonyolultabb eseteket is egyre szélesebb körben feldolgozva, e tanulmányokat összegezve eljuthatunk a termelékenységben közrejátszó elemek rendszerezéséhez és kvantifikálásához, ami után már általánosabb és fogalmi jellegű vizsgálat következhet. В/ Az elméleti megközelítés tárgya lehet: 1. A kutatási input egyik elemének átlagos termelékenysége . Monográfiákra támaszkodva leegyszerűsíthető a kutatási termelékenység fogalma, és visszavezethető valamelyik könnyebben kvantifikálható elemére, például a kutató, vagy a szabadalmak termelékenységére. Az ilyen specializált vizsgálat könnyebben elmélyíthető. Viszont ebben az esetben az output szintjén meg kell oldani azt a problémát, hogyan lehet számbavenni az eredménytelen kutatásokat, továbbá a pillanatnyilag irrentábilis, de egy későbbi időpontban jelentős technikai haladást eredményező kutatásokat. 2. A fejlesztés termelékenysége. Fejlesztés: valamely szabadalom felhasználása egy felfedezés ipari alkalmazására, valamint a gyártási engedély tulajdonjogában jut kifejezésre. Ebben az esetben a fejlesztés fogalma a "kutatás termelékenységének" átfogóbb fogalma alá tartozik. De felfogható maga a "kutatás termelékenysége" ugy is, hogy előbb a "fejlesztés termelékenységére" szűkítjük és ezt vizsgáljuk. Ennek elméle ti előnye van: igy az eredménytelen kutatás százalékaránya kisebb, mint az alap- és alkalmazott kutatás szintjén. Ezenkívül könnyebb kvantifikálni a fejlesztési input alkotóelemeit, mert ez már a vállalati számvitel szintjén is megközelíthető. С/ E megközelítési mód jelentősége: a/ A reziduális tényező elmélete képtelen különválasztani a kutatástényezőt, mig a szektoros megközelités a kutatás termelékenysége fogalmának pontosabb körülhatárolását teszi lehetővé. Ъ/ A gazdasági döntés elméletének nehézségei azonban véglegesen nem oldhatók meg: csak becslést kapunk a megtérülésről, de nem pontos számot. Nem tudjuk megállapítani, hogyan viszonylik a kutatás-tényező rentabilitása a többihez, például a közoktatáshoz, amely szintén reziduális tényező. Az alkalmazott súlyozási együtthatók valószínűleg nem tartalmaznak hipotéziseket a kutatásnak a reziduális tényezők csoportján belüli súlyáról. с/ Ezek az eljárások mindazonáltal lehetővé teszik a válasz t á s t két alternativ kutatási beruházás között, feltéve, hogy a termelékenységet mindkét esetre ugyanazzal a módszerrel számítják ki. 81