Tudományszervezési Tájékoztató, 1966

1. szám - Szemle

Mivel a tudományos erőfeszítésekben résztvevő emberek száma egyre nő, nem reménykedhetünk-e a pozitiv hozzájárulás megnövekedésében? Ügyelnünk kell azonban arra, hogy a tudomány fejlődése nem változtatja-e meg jellegét, s vajon ugyanaz a tudomány lesz-e és ugyanazt a megelégedettséget .okoz za-e művelőinek, ha az emberiség jóval nagyobb hányada igyekszik majd résztvenni a tudományos munkában. Ilyen változás elsősorban a tudományos világ működési módját és jellegét alakitaná át. Továbbá ez a fejlődés a tudományos erőfeszítéseket jóval gyor sabban terjesztené ki uj területekre, mint másként. Az itt közölt gondolatok további része az emiitett változások okozta problémákkal foglalkozik. Annak felvetése, hogy nekünk tudósoknak kivánatos-e beszélnünk ezekről a változásokról, magától értetődő kérdés. Én legalábbis azt hiszem. Mindenek előtt, ha mi nem vetjük fel, felvetik mások, s ezek nem biztos, hogy minden esetben barátságos szellemben vitatják meg a problémát; nem szabad készületlenül állnunk egy ilyen vitá ra. A fentieknél talán még fontosabb erkölcsi kötelességünk, hogy a tudományos törek vések várható hatását megkíséreljük valamiképpen szemléltetni! A TUDOMÁNY TÁRGYA — MA ÉS HOLNAP Amikor egy fizikus a tudományról beszél, az úgynevezett természettudományokra gondol, melyek alatt az élettelen természettel behatóan foglalkozó tudományokat érti. Ugy véli, s osztom nézetét, hogy csak ezek viselkedését illetően sikerült kidolgoznunk a szabályszerűségek egy bizonyos, pontosan meghatározott értelemben tel jes összefüggő sorát. Az agyi funkciók működésére azonban már nem áll rendelkezésünkre ilyen tel jes ismeretanyag, noha lelkészek, pszichológusok, filozófusok és sokan mások többet tudnak róla, mint amit mi fizikusok felismertünk. Ez az ismeret ebben a formájában teljesen elkülönült a mi —élettelen természettel kapcsolatos— ismeretünktől és csak igen kevés érintkezőpont létezik. A két terület áthidalása —sőt a kettő közöt ti szakadék megszüntetése— nemcsak az általánositó kutató szempontjából természete vágy. Ennek szükségessége a quantum-elmélet szerkezetének megértése következtében a fizikus számára is nyilvánvalóvá vált, és biztos vagyok benne, hogy mindkét oldalon hasonló tendenciák vannak. Egyre inkább bebizonyosodik, hogy a test-lélek felosztás primitiv elképzelése nem érvényes, s hogy az "élettelen" jelző korlátozást jelent eb ben az esetben, amit csak ugy lehetne mélyebben megérteni, ha azt mint ilyent el is ismernénk. Ezzel egyidejűleg viszont egyre nyilvánvalóbbá, sőt ijesztően nyilvánvalóvá lesz, hogy a jellem és a lélek a test kémiai szerkezetétől és összetételétől függ. 8