Tudományszervezési Tájékoztató, 1966

1. szám - Szemle

HOGYAN JÁRULT HOZZÁ A MÚLTBAN A TUDOMÁNY AZ EMBERI JÓLÉTHEZ? A tudománynak és a civilizációnak az emberi boldogságra tett hatása nem mérhető, noha létezik a valóságban. Iránya és nagysága mégis szüntelenül vita és megbeszélés tárgya. Különösen Freud irt nagy átérzéssel és éleslátással a civilizáció és hiányosságai témaköréről. Tagadhatatlan, hogy ismeretanyagunk gyarapodása következtében ma sokkal több embert tudunk lakáshoz juttatni és élelemmel ellátni, mint ahányan néhányszáz évvel ezelőtt egyáltalán meg tudtak volna élni a földön, s az emberek átlagos életkora is hosszabb, mint bármikor korábban. Azok az emberek, akik a haladás okozta igazságtalanságokról és szenvedésekről panaszkodnak, mindig arra az igen keményen dolgozó tanárra emlékeztetnek, akinek az osztálya nagyszerű előrehaladásról tett tanúbizonyságot, mégis arról kesergett, hogy osztályának fele még az átlag alatt maradt. Nyilvánvaló, hogy ma már a legfejletlenebb kis nemzet sem szenved annyi szükséget, mint akármelyik nemzet a múltban. A termelés korszerű módszerei ugyan bizonyos fokig lerombolták a régi idők romantikáját, de még nagyobb mértékben számolták fel a nyomort. Azok, akik közelről ismerik a nemrég még civilizálatlan életmódot folytató primitiv népeket, mint például Peter Freuchen, aki igen behatóan tanulmányozta az indiánok és az eszkimók életét, igen elismerően emlékeznek meg azokról az áldásokról, amelyekben a népek a fejlett civilizációval való érintkezés során részesültek. /V.o. Book of the Eskimos, World Pub.Co. 417.

p./ Az előzőekben a kulturának csak azon hatásairól volt szó, amelyek megszabaditanak bennünket az Ínségtől, enyhitik a szenvedéseket; ráadásul jóval többet hivatkozunk a civilizáció és a primitiv tudomány hatásaira, mint a mai értelemben vett tudományunkra. Ezen a ponton már nehéz tulmenni, mivel --mint emiitettük— a boldogság nem mérhető, s éppen ezért feltételeit csak a tapasztalat és az önelemzés révén ismerhetjük meg. Az emberi érzelmek ismeretének mai fokán nehéz teljes bizonyossággal választ adni arra, vajon ha országunkat nyomormentesnek tekintjük, a müveit ember vagy a természet egyszerű'gyermeke tekinthető-e "átlagosan" boldogabbnak. Ez alól legalább egy kivétel van: maguk a tudósok, a kutatók. A közösség napi szükségleteinek megfelelő bőségü előállitásihoz igényelt munkaórák számának csökkenése a közösség sok tagja számára időt szabadított fel, melyet a művészetekre és a tudományokra fordíthat. Ugy mondják, hogy egyedül a költők, a művészek és a tudósok foglalkozása olyan, amely igazi örömet és megelégedettséget okoz, s közülük is nyilván a tudósok a legboldogabbak. A tudomány tanulmányozása és megértése okozza ugyanis a legtöbb gyönyörűséget a tudósnak, s még ennél is többet e jelenségek közötti kapcsolatok felfedezése vagy újrafelfedezése, illetve ezek megvitatása más tudósokkal és közlése tanítványaival . Ha a tudás, a megértés és a felfedezés örömét a szélesebb néprétegekre is ki lehetne terjeszteni, a tudomány kézzelfogható hozzájárulása az emberi megelégedettséghez felülmúlná annak tagadását, azaz csökkentené a szenvedést és az Ínséget. 7