Tudományszervezési Tájékoztató, 1966

1. szám - Szemle

nyi lehetséges dinamikus, önszabályozó rendszer összefüggéseinek elmélete a részrendszerekkel.^^ Tehát nemcsak műszaki tudomány, nemcsak matematika, hanem a legáltalánosabb szaktudomány, amely átmeneti területet képez a filozófia és számos szaktudomány között. Nem tudni, hogy eddig nem használt anyagok és szerkesztési elvek alkalmazásával meddig fejleszthető a számitógépek teljesítőképessége, de jelenleg a gépek a fizikai folyamatokat végzik gyorsabban és pontosabban, mint az ember a gondolkodási folyamatát. "A gép tehát nem azzal takarit meg szellemi energiát, hogy helyettünk gondolkodik, hanem azáltal, hogy meghatározott gondolkodási folyamat helyett fizikai folyamatokat végez el, amelyek eredménye visszaolvasható a 34/ í gondolkodás vilagába". Am az a cél, hogy a pszichikai folyamatokat, ha mégoly egyszerűsített formában szimulálni tudjuk, ez utóbbiaknak is a kibernetikai értelmezését igényli. Az egész rendszert —a szervezetet— és részrendszereit /gépeket, embereket/ dinamikus önszabályozó rendszerekként kell értelmeznünk. A nem folyamatos rendszer határesetét képezi a folyamatos rendszernek, de minden rendszer valamilyen nem folyamatos rendszerrel tetszőlegesen megközelíthető. Ezek a rendszerek a bonyolultság és stabilitás foka szerint igen eltérőek lehetnek. A legbonyolultabb és legmagasabb fokú stabilitást igénylő rendszer is megvalósítható azonban, ha részeit egymásután vagy egymástól függetlenül valósitjuk meg. Ez megfelel a dialektikus materializmus azon tételének, amely szerint a rész beletartozik az egészbe, és annak legfejlettebb rendszerei önszerveződés utján bontakoznak ki a legelemibb formákból.^ A rendszer ugy is felépíthető, hogy bizonyos egységeit a "fekete doboz" módszerrel épitjük be az egészbe. Ennek szemléltető modellje az elektromos kapcsolási rendszer. Ebben az esetben a belső folyamataiban csak hipotetikusan szimulált rendszer meghatározott inputokra adott outputjai képezik az egész rendszerbe való bekapcsolásának alapját. A matematika és a logika fogalmai a valóságból származnak, s ezért objektive érvényesek az egész rendszer "fekete dobozaira" is, amelyek hosszú magatartás sorozatait elemzik, és ennek alapján állapitják meg különböző "magatartásaiknak" gyakoriságát.^^ Amennyiben tetszőleges hosszúságú sorozat esetén a gyakoriság valamilyen határérték felé törekszik, ugy ez tekinthető "megvalósulási valószinüségnek". A kibernetika analógiák tudatos felhasználásával dolgozik, s ezzel szoros összefüggésben áll modellezési módszere. Ez utóbbinak elsősorban az a jelentősége, hogy olyan problémáknál is segitséget nyújt, amelyben a matematika módszereivel nem lehetne tovább lépni. Gép, agyvelő és szervezet modelljei csak általános vonásaikban hasonlíthatnak. Az idegfolyamatok lefolyásában nemcsak kémiai tényezők, hanem biokémiai és fiziológiai természetű jelenségek is szerepelnek, ezek pedig minő33/ Uo. 27.p. 34/ Uo. 52.p. 35/ Uo.l75.p. 36/ Uo.230.p. 57