Tudományszervezési Tájékoztató, 1966

1. szám - Szemle

ségileg magasabb rendűek és nem redukálhatok maradéktalanul az előbbiekre. Az anyag különböző mozgás-tartományai minőségileg uj elemeket tartalmaznak, de az emberi agynak megvan az a képessége, hogy e mozgásokat modellekkel szimulálja, mennyiségi és minőségi szempontból egyre pontosabban meghatározza. A kibernetikát ilyen értelemben kísérleti dialektikának nevezhetjük, amellyel nemcsak technikai, hanem szellemi ki37/ sérletet, szimulációt is végezhetünk. AZ EMBERI SZEMÉLY SZIMULÁCIÓJA Turingnak, sőt Wienernek a "gondolkodó gépekre" vonatkozó túlzott következtetéseit bírálva Klaus megállapítja, hogy az emberi agy modellezése semmi esetre sem jelentheti egy olyan fizikai szerkezet létrehozását, amely az agyberendezés ismert és bizonyos működéseiben feltételezett szerkezetével izomorf. Bertalanffyra hivatkozva megállapítja, hogy az élő szervezet folyamatait nem szilárd gépi szerkezet határozza то / meg, hanem lényegének belső dinamikája, amely nyilt rendszerben érvényesül. Az ember rendszerének nyiltsága különösen szembetűnő, hiszen éppen a kibernetikai szemlélet szerint az ember elsősorban abban különbözik a többi élőlénytől, hogy mindegyiküknél tanulékonyabb. Az állatok élettartamuk kis részében megszerzik a legszükségesebb feltételes reflexeket és ezeket alig fejlesztik tovább, legfeljebb, ha az ember nevelő tevékenységével valamilyen kapcsolatba kerülnek. Az ember viszont életének legnagyobb részét tanulással tölti. A nagy szervezetekben betöltött —korábbiakban ismertetett— szerepe már csak azért is ellentmondás, aminek egyedüli megoldása, hogy a már "megtanult" rutin tevékenységeit gépek végzik és számára képességeit kibontakoztató tevékenységeket alakitanak ki. A személyiség szimulációjának nehézségei ma még jelentősek. Az agy —mondja Ashby— rendkivül válogató képességű és érzékenységű, komplex, bonyolult és rend39/ kivül aktiv rendszer, amelynek szimulációja különféle változatok szerint történhet. A pszichológusok azonban figyelmeztetnek, hogy ma még szimuláció helyett a legtöbb vizsgálatnál helyesebb modellezésről beszélni, mert a szimuláció elnevezés azt a látszatot keltheti, mintha képesek lennénk a termé40/ szetes rendszert valójában megjeleníteni. Pedig ennek ma még számos elméleti és 37/ Uo. 179.p. 38/ Uo. 258.p. 39/ BORKO, H.: i.m. 454-465.p. 40/ TOMKINS, S.S. - MESSICK, S. /szerk./: Computer simulation of personality. Frontier of psychological theory. /А személyiség szimulálása kibernetikai gép segítségével. A pszichológiai elmélet hatása./ New York, 1963. John Wiley. 92 p. MTA 58