Tudományszervezési Tájékoztató, 1966
1. szám - Szemle
A harmadik irányzat a szervezetet rendszernek, a szervezéselméletet az általános rendszerelmélet egy részének tekinti. Ez az iskola azt vizsgálja, milyen alapvető tényezőkkel kell számolnunk, milyen kölcsönhatásokat kell kialakítanunk ezek között, hogy bármilyen feladatot vagy célkitűzést végrehajtsunk, és hogyan fogalmazható meg a szervezet általános modellje, amelyre minden formális és informális szervezeti forma visszavezethető. A rendszer elemzésénél három tényezőt: részeket /részegységeket/, kölcsönhatásokat és célkitűzéseket és három alap funkciót —információ közlést, szabályozást /kiegyensúlyozást/ és döntést— különböztethetnek meg. Végeredményben minden szervezet emberek, eszközök és anyagok /munkadarabok/ és információk halmaza. Ezek mozgásának, a mozgások pályájának, tartózkodási /tárolási/ helyének rendszere a szervezet. A megfelelő egység kiválasztása, mozgási irányának, időtartamának megállapítása döntést igényel. A döntés ismét lehet programozott és programozatlan. A harmadik irányzat olyan forradalmat jelentett a szervezéselméletben, mint a relativitáselmélet és az atomfizika a fizikában. Még abban is analóg a helyzet,hogy egyelőre bizonyos jelenségcsoportokat az első, másokat a második, ismét másokat a harmadik irányzat modelljével magyaráznak. J. Litterer és társai remélik, hogy a három irányzat végül összeolvad egy uj szintetikus rendszerben. /Hazai kutatásaink ebben az irányban folynak./ Az ember-gép /számitógépeket is értve gép alatt/, az ember-ember és az ember-szervezet rendszerek együttes tanulmányozása a további vizsgálatok feladata. A NAGY SZERVEZETEK ÉS A SZÁMÍTÓGÉPEK A KIBERNETIKA ALKALMAZÁSAI ч G. Klaus hangsúlyozza, hogy a kibernetika alkalmazási lehetőségei a különböző tudományokban szinte áttekinthetetlenek; ugyanakkor kiemeli, hogy saját szellemi működésünkről —tegyük hozzá, hogy az általunk létrehívott szervezetek működéséről is— tökéletesen u j képet és szemléletet alakitott ki."^ A kibernetika nemcsak az automatizálás elmélete —mondja—, hanem az alkotó és a rutin szellemi mun32/ ka legújabb elmélete is. Legáltalánosabb megfogalmazásban: a kibernetika valameny31/ KLAUS, G.: Kybernetik in philosophischer Sicht. /A kibernetika filozófiai szempontból./ Berlin, 1965. Dietz. 492 p. MT A 32/ Uo. 6.p. 56
